Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 4. (Buda, 1829) - 10.413d
Az Isten litai. 217 lélek ? Úgy a3 lelketlen valóságok országában , ott, aJ hol minden por, az élet rendje uralkodnék; ellenben az élők országából, az ön munkásságú Lelkek köréből, aJ Teremtő igazgató Js mindent kormányozó Keze el tűnt volna ? — Oh minő esztelenség ez, melly önnön magát meg tsalja, aJ port aJ léleknél, *s aJ mulandót az örökkévalónál fellyebb magasztalja! víz Isten igazgat mindeneket! Úgy vagyon, ö kormányozza aJ te Sorsodat is ; nem te vagy a5 te Környülállásaid teremtoje, sem a3 Történet , hanem aJ szent Isten , aJ ki tégedet eJ világra hivott, hogy egy ollyan boldogságra Js tö- kélletességre neveljen, mellyre nézve az ég alatt semmi név se találtatik. Az ember Js az egész emberi nemzet egy felségesebb léteire neveltetik itt, melly nevelés az emberi állapotok és Sorsok külömbféle nemeikben áll, mellyekbe hely- heztetodik kiki eJ földi életében. AJ tunya, puhaságba, bujaságba 3s el kényesedésbe süllyedt népekben, vagy aJ mellyeknek polgárai alávaló ön haszon kereséstől foglaltattak el, aJ háború fergetege fel serkenti az erőt és együgyű élet módot Js aJ közönséges nyomorúság meg öli az ön haszon keresést és ismét elő állítja aJ polgári közös érzés virtusát. AJ gazdagok kevélységét meg alázza aJ hirtelen való el szegényedés, a3 Szülék büszkeségét meg töri aJ gyermekek el hálása ; az alázatost fel magasztalja aJ Nagyok pártfogása, aJ bátortalant valamelly váratlan szerentse. Emlékezz meg, óh Halandó ! életed leg szebb napjaira, mellyekben Szíved örvendetes érzésekkel tellves lévén, kevélyen dobogott , mivel Önnön munkálódásod nélkül boldoggá lettél Js emlékezz meg az Isten kezeiről! Emlékezz azon napokra, mellyekben el ragadtatással tekintet
