Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 4. (Buda, 1829) - 10.413d
22 tés lejénd, *s azt kívánja tőled, hogy ifjúi Korod örömeiről le mondj, Természetedet meg változtasd, szorongattatok, aggódó Js hideg légy, mint valamelly meg aggodt öreg. Nem, slj Vallás nem kárhoztatja te örömeidet, mind addig, mig e- zek sem neked betstelenségedre nem válnak, sem a mások Betsületének , Nyugodalmának és Megelégedésének nem ártalmasok. De ha azok illye- nek volnának, nem kéntelenittetnél é már magad kárhoztatni ezen vétkes örömöket? Ne félj hogy aJ Vallás Szava, aJ halál és el rothadás Képeivel rettentsen tégedet; nem , ezek aJ Képek tsak azon szempillantásokban reszkettetik meg Szívedet, midőn ez aJ féllengősebb Hit meg győ- zodéseitŐl üres. A5 ki ezen felleogŐsebb hitet Szivében táplálta, annak nem tsak az élet lessz gyönyörűséges, hanem maga a! halál is barátságos lejénd. Hidd el nekem, hogy minden ember minden kivétel nélkül, esmer és táplál vallásbeli érzéseket magában, még aJ vad érzésű s zabolátlan életű ember is érzi azokat magános óráiban, ha szinte nyilván, tsak hogy meg világosodottnak láttassék aJ világ előtt, a5 Vallást és vallásbeli Szokásokat ki tsúfolja is. Annál inkább büszkélkedj tehát abban, hogy egy nemesebb valósággá való rendeltetésed fellengősebb hivését, az Istenben és örökkévalóságban való hitet Szívedben meg sértetlenül fen tudod tartani. Meg lehet , hogy tégedet néha Kétségek háborgatnak , aJ mi hogy meg történik, igen természetes, ha lelked aJ gyermeki meg fogásokból ki vetkezodik, hogy aJ férj fiúi kor fűndamentomos meg győződéseire szert tehessen. De Kétségeid tsak Kétségek maradnak és még nem Igazságok. Gyenge Ifjúságod homállyából, mellyben voltál, ki léptél . midőn nem is gondolkoztál aJ későbbi A z / J'j ú.
