Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 4. (Buda, 1829) - 10.413d
205 éj setétséget segítségül. AJnapsugárai végre minden istentelenséget meg világosítanak, Js az Isteni gondviselés keze minden gonoszságról le rántja aJ fátyolt, melly alól az ártatlan vér az égre kiált. Le rajzoljam-é azon iszonyatos szivbéli fájdalmakat, melljek tsupán a bűnös Személj társai aJ tömlötzben? — azon keserűséggel telljes éjjeleket, melljeken azo Szüléinek, testvéreinek Js hajdani játszó társainak bús képei előtte meg jelennek ? — vétkének aJ Birák komor körében való meg vallását, a3 kik előtt gyalázatos tettéL ki kell nyilatkoztatnia? — ésaJ jövendőnek azon kegyetlen képzelését, melly halálos veréjtéket sajtói ki hala vány ortzáiból ? Oh te , aJ ki valaha gonosz és fajtalan érzéseidtől el ragadtatván, valamelly Szűz szeplőtelen betsűletéhez közelítettél tsábító Szavaiddal; te, aJ ki valaha pokolbeli mesterséged által egy semmi rossztól se tartó ártatlanságot betsületétol meg fosztottál; te, aJ ki valaha aJ fajtalan kívánságok leg első szikráját egy annakelötte tiszta Szívbe be vetetted — te Buja! te Tsábító! aJ ki előtt semmi se szent, tsak állati buja indulataidat ki elégithesd, vajha tanúbizonysága lehetnél aJ szerentsétlen el tsábittatott Szenvedéseinek! Talám olly szerentsés voltál, hogy vétkes tetted rettenetes következéseit nem tapasztaltad közbevetetlenűl. De tudod-é, hogy nem a5 te bűnre való tsalogatásaid lettek-é ezen pokolnak magvai ? "’s hogy nem a’ fajtalanságnak azon szikrája, mellyet egy még meg nem romlott Szívbe el szórtál, lessz-é végre azon láng, melly a5 leány boldogságát \s örömét fel dúlja? Képzeld tehát, te tisztátalan életű, aJ meg tsa.lL szerentsétlennek halálos küszködéseit; képzeld az ö számtalan könyeit, mellyek az Ő bűnét s aJ te bűnödet le nem moshatják; képzeld az Ő yf Bujaság veszélyei.
