Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 4. (Buda, 1829) - 10.413d
lassú *s érzékeny Szava az emberi Szívhez, hij- jában hangoztatta aJ világ történeteinek vas Szája intéseit az uralkodók és alattvalók füleikbe — el voltak ok már veszve, meg értek aJ meg bukásra Js aJ vészéiy napja el érkezett reájok. Oh Isten! Te egyedül Szent! aJ kinek világ rendjét kormányozó Törvényeit aJ halandók erőtlensége meg nem változtathatja, adjad, hogy aJ te szent akaratodról ^s önnön méltóságomról soha se felejtkezzem el. Szent légyen előttem testem, mellyet te adtál, ~'s mellyet halálom óráján vissza kell adnom neked! Hogy tsonkithatnám én azt meg, hogy eroteleníthetném, Js hogy ronthatnám el, holott Ö általa lehetek e' földön 's Ö általa mint valamelly eszköz által nemesíthetem magamat! AJ leg nemesebb természeti ösztönnek leg ki- tsapongóbb el fajúlása olly külömbféle Js végső veszélyt szülő formák alatt mutatja ki magát, olly rettenetes következést szül mind titokban, mind nyilván , minden rangra , nemre ’s emberi korra nézve, hogy aJ keresztyén undorodással fordul el az el fajúit világtól, Js aJ kevés számmal lévő fedhetetlen életűek , mint Szentek, úgy játszanak abban fény leni. Leg szánakozásra méltóbb az Ifjúság , melly gyakran már akkor el vesztette ártatlanságát j minekelötte annak e sméret éré el jutott volna. — Ha az Angyalok, ha aJ fovebb Valóságok sirhatnának, bizonyára a^ vétkek ezen áldozatijaiért leg több könyeket hullatnának. Melly korán el fuvattatik már a Szemérmetes- ség pirossága az állati gyönyörűségek Szellőjétől! Melly korán bé plántáltatik aJ képmutatás aJ külömben bútalan Js gond nélkül való 'ifjú Szivébe, aJ ki vétkét, mellyet magán titokban követ el, el kivánja titkolni! Ah ! só meg tsalat202 Ä1 Bujaság veszélyei.
