Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 4. (Buda, 1829) - 10.413d

A VallásQssúg és Ifjú sdg.

G

Tyenge , ingadozó Ifjúság! neked szentelem ón a Szeretet, Kegyesség és titkos áhitatosság ezen Sorait! — Neked szenteli ezeket önnön Sorsod,Js a* téged szerető Gondviselés, melly ezeket kezedbe adja. — Félre teszed-é azokat hideg vérrel? olly keveset gondolsz önnön magaddal?

Imé! már el érted azon esztendőket, mellyek- ben mindég inkább inkáb b magad Ura leszel Js eddig való Nevelőidtől kevésbé függessz. Szüléid el halnak; el hunynak atyádfiai; gyermeki Korod végre el hágy tégedet, Js magad maradsz az élet ösvényén. Erezni kezded, mit teszen az, magányosan élni ? és hogy senkid sints, mint önnön magad. — Eddig más hív Js Szeretettel tellyes Szívek gondoskodtak rollad első lehelletedtol fogva; s most mint a^ meg ért gyümölts aa fáról, úgy hullassz le szeretett törsöködrol, melly tégedet ágain tartott. Most már magadnak kell magadról gondoskodnod, Js ez által előre készülnöd, hogy majd másokról is gondoskodj.

Régen rettegtek azok, aJ kik tégedet legszívesebben szerettek, ezen vég-választó Szempillantástól. Hidd el, hogy az atyai és anyai Szív gyakran nyughatatlanúl Js szorongattatva dobogott ezen szempillantásra gondolván, Js te talám nem tudod miért? de valaha meg fogod tudni 1 —*

1 *