Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c

lenlévok3 víg kedvét nevelje. Nem akarta Öj hogy az ember komorkod va, magába vonulva és zsém- belodve, mértéktelen sanyargassál és megtartóz- kodással magának az Isten3 világát tomlöcczé, az életet gyötrelemmé tegye.

, A3 szívbeli indúlatok csak akkor vétkesek, mikor tilalmas kívánság okkal eg gye síi Inek e's ezeket táplálják. Magokban gondojtatván ugyan sem nem jók, sem nem gonoszok azok, hanem ahoz kép- pest lesznek jókká vagy rosszakká, a3 mint az igazságé vagy igazságtalanság3 szolgálatába lépnek. AJ gonosz kár - öröm , nem a3 jámbor ember3 öröme. A3 bosszúállás3 kívánónak haragja^ a3 megsértett hiúság3 bosszankodása, a3 féltékenység3 tüze, nem a3 keresztyén embernek szent haragja az igazságtalanság ellen, nem az erkölcstelenség ellen való nemes buzgóság, nem az elfajult vakmerő gonoszok3 szemtelensége által felgerjesztetett kedvetlenség. A3 mindennapi dobzódás^ és mulatkozás, a3 részegesnek mértékletlensége, a3 bujaság3 vad ösztöneinek ki elégitésekre való kívánság, nem a3 nemes szívű embernek tiszta öröme a3 vidám tréfákban, kellemetes ártatlan gyönyörködésekben, és minden némű felvidúlásokban, mellyeket semmi megbánás se követ.

Valamig tehát mi, a3 mi szívbeli indulatainknak minden hevességek mellett is, tulajdonképen semmi rosszat nem akarunk, vagy semmi kedvet nem találunk abban, a’ mi rossz és nemtelen: addig sem vigasságunkat, sem unalmunkat, sem kedvetlenségünket, sem bánatunkat, sem elragadtatásunkat magunknak bűnül nem tulajdonithatjuk, kivált ha haragunknak és fájdalmunknak, vidámságunknak és a3 világi jókkal való élésünknek, a3 mellyekhez jussunk vagyon, mértéken túl nekik nem eresztjük magunkat.

88 Szivünk indulatinak helyesebb megítélések.