Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c

sem a* szomorúság, séma* testi örömökben való gyönyörködés, sem a* türhetetlenség, sem az óhajtás, sem valamelly egyéb szívbeli indulat magában gondoltaivá nem büntetésre méltó dolog; és hogy én tévelvgek, mikor magamnak szememre hányom, hogy ezeket el nem nyomhatom 5s meg nem öldökölhetem; és hogy ezt még kívánnom sem kell, mivel az valami természet ellen való *s a* mi több lehetetlen dolog is vólna; *s hogy azok igen messze mennek, a* kik azt kívánják, hogy az embernek szüntelen hideg vérrel kell maradni, és testének olly kevés becset adni, a* mint csak lehet.

De mindennek megvan a* maga mértéke! Mikor szünnek-meg a mi szivbeli indulataink ártatlanok lenni? Meddig azok nem csak ártatlanok, hanem még dicséretesek is?

Dicséretesek azok, valamig as mi kívánságunkat arra y a mi helyes és jó, segítik és emelik fel. Az érzések* elevensége nélkül alig lehet valami jót illendő foganattal kivinni. Úgy vagyon a* Jézus is gerjedett haragra, de nem irigységből vagy kissebbitéskívánásból, nem szükségből vagy telhetetlenségbol, nem / maga önnhasznáért, hanem az Isten* ügyéért. Otet az emberek* hamissága alávalósága, képmutatása háborította - fel. Otet azoknak az Isten eránt való tiszteletlenségek haragította-meg. Azért hajtá-ki a* templomból a' pénzváltókat és áldozatok* árúlójit; azért piron- gatá a* Farizeusok* szenteskedő dicsekedéseket. A* ki a* jót akarja, nem hajthatja azt végre néminémü lelkesülés nélkül. A* mi érzéseink* bizonyos felemelkedésének kell elő állani, hogy magunkat minden akadályok ellen megerősítsük, és minden veszélyt megvessünk. Az érzések úgy szólván a* mi akaratunk* vitorlájára szolgáló szél gyanánt vannak. A* ki a* gyalázatos tettek mellett3 mellyek- nek tanújok lenni kéntelen, hidegvérű lehet; a*

86 Szivünk indálatincik helyesebb megítélések.