Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c
78 ’S miért nem tett eleget eJ nemes érzésnek az, a* ki természettel minden igazságtalanságnak ellensége? Ah, ott volt aJ haszonkeresés, melly Ötét az 6 jobb kívánságainak ellenekre kénszeritette, némán maradni; ott véltak mindenféle tekintetek bizonyos személyek eránt, kik előtt magát kedvessé tenni szeretné , a^ mellyek dtet arra indították, hogy az egyenetlent egyenesnek mondja. AJ kinek tekintete és aJ maga polgártársainak gondolkozás módjokra Js akaratjokra befolyása van, annak könnyű dolog számtalan jót folyamatban, hozni vagy előmozdítani, aJ mit másoknak minden erejekJ reáforditásával is nehéz véghezvinni. Gyakran eggy csupa helybehagyás, eggyetlen eggy serkentő szó elégséges arra, hogy aJ hasznos dolgot végrehajtva lássuk. — Miért nem mondd Ö ki azt aJ szót? — Ah, mert hogy igazán kimondjuk, aJ dolog Ő előtte igen kitsiny érdemli volt, Js eggy szóval nem akarta azt aJ fáradságot szerezni magának, hogy annak becsét gondolára vegye ; vagy mivel az Ő restsége ezen felelettel menté magát: minek vegyítsem én magamat mindenbe, aJ mi en- gemet közvetetlenűl nem illet ? vagy mivel aJ beszéd olly dolgokról volt, a mellyek csak idegen személyeket, valamelly idegen városi, idegen falut, és azoknak hasznokat érdeklették. Kétszeresen nehéz felelet fekszik annak lelkén, aJ ki elmulatja aJ jót, nem csak ott, aJ hol Ötét arra az alkalmatosság felszóllitja, hanem ott is, aJ hol azt magok az Ő vele született hajlandóságai és azok az eszközök, mellyek az Ö hatalmában voltak, könnyűvé tették néki. Itt aJ kötelességről való nagyobb elfelejtkezés nyilvánságosan valamelly már Ő benne elhatalmazott ellenkező véteknek következése, légyen az bár haszonkeresés, önszeretet, irigység, kevélység vagy gyáva lomhaság, vagy gondolatlanság. A' jónak elmulasztása.
