Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c
76 Lásd, ez a3 jónak elmulatása, a3 mellyet tudsz ős véghezvihetnél; ez a’ te bűnöd! Nincs olly ember ^ a3 ki mindennap legalább eggy alkalmatosságot ne találjon, a3 jó cselekedetre; még az ország utón ülő legszegényebb koldus sincs az arra való alkalmatosság3 bijjával. Hogy ezen alkalmatosságokat meglássuk, arra csak a3 kívántatik, bogy akarjuk meglátni. De erre hibázik a3 hajlandóság. Lásd, ez a3 jónak elmulasztása. Ne vádold a3 gondviselést, hogy tégedet nem helyheztetett olly környülállásokba, a3 mellyekben a3 te virtusodat kimutathatnád — vádold a3 magad restségét, melly megakadályoztat téged szemeid3 felnyitásában, hogy megláthasd azt, a3 mi melletted van. Nem a3 jóra való alkalmatosság, hanem a3 jóra vezető legelső tálentom hibázik néked, tudnillik a3 szinmutatás nélkül való emberszeretet és szolgálatra való készség. A3 ki ezzel bir, az tud találós elmével mindennek, a3 kivel tsak öszve jő, valami kedves dolgot tenni, 3s mind a3 jelenvalóknak, mind a3 távollévőknek használni; az mindenkor tud a3 maga takarékosságaiból valamit félretenni a3 mivel másokon segíthessen, vagy közhasznú szándékokat előmozdíthasson; az bir, lia nem mindenkor pénzel is, legalább itt eggy jó szóval, amott eggy czélerányos tanáccsal, amott eggy vigasztalással. Tudakozd-meg csak magadat eggy elvégezett napi munka után az estvének csendességben: Megtetted-é mind azt a3 jót a3 mellyet tulajdonképen tehettél volna? Haszonra fordítottad-é azon apró alkalmatosságokat, hogy virtusodnak élhet- sél? — 3S ha emlékező tehetséged semmi elmulasztott alkalmatosságra nem emlékeztet, akkor tedd- fel még magadnak ezt az eggyetlen eggy kérdést: hogy“'ugyan mint cselekedtél volna, ha a3 jóakaró A jónak elmulasztása.