Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c
68 nem félhetek? Hát ki adhat nekem boldogságot, vagv ki foszthat-meg attól? Bizony koránt sem az emberek3 kegyelme és gyülolsége. Bizony az én belső boldogságom független az emberek3 hatalmától ! Kiadhat, vagy ki tulajdoníthat nékem becsületet? Bizony koránt sem valamelly Nagynak gon- dolatja, valamelly felsőbbnek kegyelme vagy pedig haragja , vagy a3 könnyen vezérelhető köznép ítéletei Nem — az én lelkemnek igazi ékessége a3 virtus, a3 melly az Isten előtt kedves. Megölhetik ok az én testemet, de lelkemet nem. Elfordithat- ják gonoszsággal az igazságot, gyanússá tehetik gyávaságokban az ártatlanságot; de ha bár a3 legfeketébb fellegek tornyoznak is sl nap eleibe, ki nem ólthatják annak sugárait. A3 valóság3 dicsősége még századok3 múltával is sugárzik, a3 róla vallástévök sirjai felett. VII Aj ónak elmulaszt ása* Jak. 4, 17. Mindnyájan sokat vétkezünk, Öh minden Lelkek’ Atyja! Ah, a’ mi számtalan bűnünk’ Elő ki számlálhatja ? Hányszor elfelejtünk Téged , Isten, ’s atyai törvényed’, Méltóságát éltünknek! Ki az, ki szívét ismervén , Ne piruljon előtted! ’S világosságod’ szemlélvén, Ne félje ítéleted’, Mellyel gyáva bűnösöket Szent igazságod fenyeget ? ' Ki állhat - meg előtted ? A3 Virtusra való bátorság.
