Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c

Az Isteni Gondviselés. 53 borzasztó történetben? — Eggyenként mind ezek­nek halálok, az Ö hirtelen eltűnések az élők* or­szágából. — — Micsoda? a* halál? Olly retten­tő szerencsétlenség az ? Nemde nem az a* szempi llan- tás-é mindnyájunknak utólsóczélunk,aJmelly elvál­toztat bennünket? Nem halnak -é meg a* leghihe- több számlálások szerént a* földön az élők3 szörnyű nagy számából eggyetlen eggy napon is a* rop­pant világnak minden részeiben, százak meg eze­rek j míg viszont százak meg ezerek születnek ? ]Nagy szerencsétlenség-é az mi reánk nézve, ha mi mind azokkal, a* kik kedvesek a5 mi lelkűnknek, ugyan azon pillantatban érjük-meg ezen vagy vál­tozás* idejét? Nemde nem örömest meghalna-é a* szerető férj az Ö elszunnyadó hitvesével eggy üti ? Vallyon nem örömest meghalna -é a* vérző anyai szív a* haldokló gyermekkel eggyiitt ? — Micsoda szerencsétlenségről beszéltek hát ti kételkedők ? — Hogy ezerek enyésznek-el ugyan azon pillantat­ban? — Úgy de mindennap ezerek enyésznek-el a* földről nyavalyák és egyéb esetek által is. — Vagy hogy ezerek ugyan azon álomban enyésztek-el ? Mi köze van valamelly álomnak eggy úgy nevezett sze­rencsétlenségnek nagyságával ? — A* mit az Isten cselekszik , jól van cselekedve ! Oh Isten* bölcse- ségének és tudományának mélységes gazdagsága! melly igen megtudhatatlanok az ő litai! Mert ki mehetett végére az Ur* akaratjának? vagy ki volt néki tanácsosa? Rom. 11, 53. 34­Altaljában leg fóvebb fundamentoma az Isteni gondviselés felöl való elcsíiggedésnek az, hogy mi igen ragaszkodunk a* testi és földi dolgokhoz, mel- lyek a mi testünket illetik,*s nem vagyunk szorosabb öszveköttetésben a*lelki világról való gondolattal, mellyhez tartozik a* mi lelkünk. — A* ki a* lelki vi­lágban szint annyit él, mint az Ő földi foglalatossá­gaiban, arra nézve a*halál nem olly borzasztó gonosz ///. Rész. 5

Next

/
Thumbnails
Contents