Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c
Az Isteni Gondviselés. 31 tüneteiről gyakrabban elmélkedtünk vólna, úgy többször eggyszernél vidám csudálkozással igy kiáltottunk volna fel: Imé, ez az Isten3 keze volt! — Láttuk volna, miként hozott sok eset, a3 mi nekünk orvosolhatatlan szerencsétlenségnek tetszett, legáldással teljesebb gyümölcsöket a3 mi egész életünkre, vagy a3 miéink3 javára nézve. Megismertük vőlna, hogy ha ez vagy amaz a3 mi legforróbb kívánságaink közzül bételjesedett vólna, tehát a3 a mi mostani boldogságunkról, a3 mi mostani állapotunkról le kellene tennünk. Nem tagadhatnánk, hogy némelly dolog, a3 miért mi egykor híjába munkálkodtunk, küszködtünk, könyörgöttünk és sirtunk, végre a3 dolgok3 folyamatjánál fogva mind magunknak mind másoknak szerencsétlenségekre lett vólna. Megvallanánk, hogy némelly rettentő eset, melly eggykor kemény csapás volt életünkben , a3legdicsobb befolyással volt szívünkre, 3s gondolkozásunk3 módjára, és hogy most ezen jobb és bölcsebb gondolkozás módnak sok csendes és boldog órákat köszönhetünk. Az emberi nemzetnek az Isten3 keze által való bölcs vezéreítetésérol gyakorta elmélkedő igaz Keresztyén valóban semmi szerencsétlenség által sem fog életében a3 maga Istenében és annak mindeneket igazgató gondviselésében megbotránkozni. O reá nézve nem a5 vak történet uralkodik a3 világban, hanem egy bölcs Isteni gondviselés. A3 nyomorúság3 mélységéből felkiált Ő az Istenhez, és megemlékezvén arról, melly sokszor megcsalhatja magát az ember az ö legbuzgóbb kívánságaiban, mindenkor hozzá fogja tenni könyörgéseihez: De * Uram3 ne az én akaratom légyen-megs hanem cl Tiéd! Olly bizodalommal ^ melly a3 sebes szívet megenyhíti, az Istennek bölcs tanácsára fogja magát hagyni, mint eggy gyermek, a3 kivel a3 nélkül hogy Ö általlátná miért, keményen bánik az atyja.
