Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c

Tgaz hogy vágynak nehéz órák, aJ mikor ingadozik az én elszánásom, midőn minden feltámad ellenem; igaz, hogy nem tilthatom-meg könnyeimet, nem fojthatom - el kedvetlenségemet, midőn szeretetlenül és háládatlanúl bánnak velem még azok is, aJ kiken annyiszor és aJ legnagyobb szeretettel segítettem. Gyakran szinte meg kellene magamon tévednem, és egész saját becsemen kétségbe esnem , midőn minden oldalról ellentmondást és sertést tapasztalok. De ez ne törje-meg bátorságomat. Állhatatosan akarok maradni mind végig, és futásomat elvégezni. JS ha félreismér engemet aJ világ, Te, oh szíveket visgáló Isten! ismérsz engemet, és tudod, ha csalárd vagyok-é! Te vagy az én érzésimnek, fogadásimnak, 3s jámbor szándékaimnak tanúbizonysága, valamint annak is, miképen kívánnám én aJ nélkül hogy aJ magam hasznát vadásznám, mindenek felett az én ember-társimnak javokat munkálódni.

Al mások’ elesméresének veszélyei. 233

XXI.

A1 mások* ele smer és éneli v e s z e'ly eí.

Jakab. 4, 11. 12.

Az egész világ’ Birája ítél csak igazsággal:

O kinek-kinek megadja Jutalmát valósággal.

Az ítélést hát biz vast Hagyd ö rá, ’s ne Ítélj mást.

írté Ily érzékeny fájdalom légyen másoktól elismér- tetni és magát az embereknek aJ legjobb szándékok mellett is gonoszul megitéltetve látni, azt