Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c
251 f os jóságáért tevődött tzélúl, az soha sem enyészetik-el, ha az egész világ öszve akarna is esküdni az ellen. Mert a' jó örökkévaló ^ és mindég talál kedvelloket ; az Isteni dolog Isten’ dolga. Ellenben magasztaljátok bár azt, a' mi magában rossz és veszedelmes, aJ mint akarjátok Js emeljétek azt bár minden munkátokkal; ontsák- ki bár azért Királyok és Fejedelmek az o jobbágyaik' vérét: a'rossz önnön magában meg nem állhat, és minden magasztalásotok* és dicsekedésetek mellett is szükségesképen el fog enyészni és el fog felejtodni. Semmi sem marad meg, csak a* jó, való és igazságos; mert az valami Isteni dolog. AJ rossz pedig emberi munka, valamelly tévelygésnek és indulatnak következése és nem méltó arra, hogy meg maradjon. Miért epekedném tehát rajta, hogy az emberek engemet és az én cselekedetemet el ismerik? Fel fog az állani, ha a'fenállást megérdemli. Megfogok igazittatni az én ártatlanságomban , ha a’ megigazittatásra méltó vagyok. El hagyjam-é magamat a* köz nép lármája által tévesztetni? Hivtelen legyek-é jó ügyemhez, hogy a' rossz ügy* pártfogójinak tessem ? Semmiképen nem! Hogy kívánnék olly gyáva lenni, és önnön magamon gyalázatot tenni? Nem akarom jó czéljaimat el- tapodni, sem lelkiisméretemnek tanúbizonyságát. Úgy akarok ellenségeimhez szóllani, a* hogy az én Idvezitöm szállott az Ötét üldöző Zsidókhoz, a' kik meg akarták ötét ölni, mivelhogy eggy Szombaton valamelly beteget meggyógyitott. „Az emberektől nem veszek dicsőséget!46, igy szollá Ö; „de tudom, hogy az Istennek szerelnie nincsen ti bennetek. A* dicsőséget pedig, melly csak az Istentől származik, nem keresitek.Ján. 5, 41* 42- 44- Bátorsággal legyetek tehát mindnyájan, oh szenvedők, i'ildöztettek *s félreismértettek! a* kik. jf félreismertetek fájdalma.
