Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c
dalmát kevesebb tűréssel viselni', mint ö? A* kinek bátorsága van aJ köz csoportnak rendes útjá- tól eltérni, annak legyen bátorsága azon meg is állani. ki akarja aJ virtust, szükség hogy azért szenvedni is tudjon. Ugyan érézhetem - é én magamat valaha dicsőbben megjutalmaztatottnak , mint midőn azt aJ sorsot kóstolom, aJ mellyet a5 legnemesebb lelkű emberek kóstoltak? Foglalhatok-é szebb helyet aJ világban, mint ha annak tövissel koronázott Bajnoki közt állok ? Mi emel- het-fel inkább engemet, mint az aJ gondolat, hogy én mint az én Isteni példa adóm követője j úgy szenvedek valamelly igaz ügyért, és nem csak érzéseimben , hanem történeteimben is né- minémü hasonlatosságom van Ő vele? — Oh bizonyára, az illy nemes lelkűek5 sorában állani több, mint aJ mit nekem aJ világ minden Ő hely- behagyásával adhat. Eggy illy félre ismértetés , virtusnak tulajdonképen való gyozedelme. Nem cserélném én ezt fel az embereknek minden tisz- teletéttelekkel is. Azonfelül minden nyomorúság 3 a mellyet az ember azon jó ügyért szenvedj o’ mellyet felvettj o' nagy lelkekre nézve valóságos ösztön , hogy a? virtusban annál bátrabb és erősebb légyen. Harcz ellen harcz kell Jó tanúbizonyságom van nekem magamban és az Isten előtt, mi szükségem van nekem az emberekJ tanúbizonyságára, aJ kik az Ő indúlataiktól ide Js tova hányattatván, szint olly kedvel kiáltják ma ,feszítsd -meg ! feszítsd - meg!44 mint aJ hogy tegnap aJ „Hozsánnát!44 kiáltották? — Sőt azt is tudom, vagy legalább tartok tőle, hogy ha engemet az én csekély érdemeimért, hizelkedésekkel környül- vennénekj az én buzgóságom könnyen megcsökkenhetne. Könnyen elhihetném, hogy már eleget cselekedtem. Ki lennék téve azon veszélynek , 228 félrei sm értet és y fájdalma.