Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c
226 bennünket* mivel nem ismernek. Vagy áltáljában nem alkalmatosak aJ mi szándékainkat és czéljainkat érteni, vagy mi mulattuk-el Őket a1 mi cselekvésünk1 jóságáról meg győzni, vagy áltáljában nem tudják miben áll a1 mi érdemünk Js azért olly hidegek erántunk, és többre becsülnek mást akárkit, a1 ki Ő elöttök ismeretesebb, vagy aJ kihez valamelly kis szolgálatért kötelesebbek , mint mi hozzánk. Annakokáért eggynehány nemtelen érzésű emberekért ne kárhoztassunk öszveséggel és kifogás nélkül mindeneket; külömben sokak eránt éppen olly igazságtalanok leszünk, mint aJ minémúek azok tévelygésből mi erántunk; Js akkor mi magunk fogjuk meg érdemleni azokat a3 szemrehányásokat, a1 mellyeket mi most Őnékiek teszünk. Őrizkedjünk azt hinni, hogy azon jót, a méllyét mi előmozdítottunk > vagy cselekedtünk minden emberek olly nagyra veszik * mint mi magunk; mert nem tudhatják Ők, melly nagy vagy melly csekély o’ mi tulajdonképen való részvételünk abban ; sohasem tudhatják Ők, melly sokba vagy melly kevésbe került az nekünk: soha sem tudhatják, ha vallyon azt haszonkeresés nélkül való czélokból tettük-é, avagy nem. Hiszen mi magunk is kevesebb becset tulajdonítanánk a1 mások1 érdemeinek, mihelyt tudnánk, hogy az csak dicsőség kívánásból, mutogatásból, titkos haszonkeresésből, Js alattomos mellék-czélokból , vagy a1 rajtok fekvő tartozás és kötelesség teljesítéséből történt. Még azért nem ismeri balra a1 világ az embert, hogy Ötét eléggé nem ismeri. És azért, hogy mi a1 magunk betsét, a1 magunk ártatlanságát, aJ magunk jussát legjobban ismerjük, éppen nem kívánhatjuk, hogy mások szint olly jól ismerjék azt j£ félreismértetés Jájdalma.
