Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c

semmibe sem került. Fájdalmas dolog látni, mint emeli-fel magát hizelkedés által az alá való ember; mint alacsonyitja-le szerencsésen a* mások3 érdemét, bogy a3 maga közönséges tálentomát becsültesse; mint szerez magának becsület - érzés nélkül, a3 legalacsonyabb utakon, a3 leggyalázatosabb eszközökkel, jó akarókat és barátokat. — Ez-é annak az útja, bogy az ember a3 világban valami légyen és valamit tehessen ?

De miért keseríted te azért magadat? Ugyan akarnál-é azoknak sorában állani, a3 kik alacsony lelkúség által külömböztetik-meg és emelik-fel magokat? Hadd legyenek mások rosszak; de te légy jó. A3 te sorsod majd minden becsületes emberek3 sorsa, a3 kik nem akarnak a3 világgal tartani, hanem a3 magok tulajdon útján járnak. A3 te lelki isméreted jobb tanúbizonyságot ád néked, mint az emberek adhatnak. Boldogok„ úgymond a3 Jézus, boldogok ^ a kik háborúságot szenvednek az igazságért > mert azoké al mennyeknek országa. Boldogok lesztek a mikoron titeket szidalmaznak a háborgatnak3 és minden gonosz hazugságot mondanak ti ellenetek j én e- rettem. Örüljetek és örvendezzetek; mert aj ti jutalmatok bőséges mennyekben. Mát. 5, 10—12.

3S azonban, minek titkoljam-el magamtól, nem valók-é talám néhol magam is oka, hogy enge- met nem olly kímélléssel és igazságosan Ítéltek, mint a3 hogy kívántam? — Nem mutatta-é néha magát az én szavaimban és tetteimben valami kétértelműség, a3 melly alkalmatosságot adott arra, hogy félreismértessem? forditottam-é mindenütt, a5 hol valami jót magamnak tzélúl tettem, illendő o- kosságot és kíméllo gondot arra, hogy másokat meg ne sértsek, vagy meg ne keserítsek ? Vallyon, ha végre betelyesedett az, a3 mit akartam, mindenkor elég. alázatos voltam-é azután 3 és azon

224; A' félreismértetés fáj dalma.