Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c
217 kedéseiről 3melljek gondolatlan fecsegések3 es kis- sebbítések3 következései valának; beszélnem a3 közönséges hidegségről, színlett nyájasságról, pártoskodásról és kár ölömről, mellyek meg rögzött hibáik azon városoknak ^ mellyekben a3 rágalmazás és gáncsoskodás mindennapi dologgá vált; beszélnem annyi házi boldogság3 semmivé tételéről., a3 hol a3 boldog szabadság3 helyett csak remegő félelem és szorongó tartózkodás foglalt helyet, és az embernek még a3 maga kunyhójának magányosságéban sints bátorsága a5 kiváncsi hiba vadászásnak szemtelen ujságkivánása ellen. „De ( igy gondolkozik némelly ember magában) nem szabad-é az embernek, a3 maga embertársairól eggy ártatlan szót, vagy valamelly tréfát mondani? Hát avagy bűn é az oltsárlásnak minden kifejezése,még a3 közönséges gyalázásra méltó emberek felöl is ? Ha nekem nem szabad az én Ítéletemet eggyik vagy másik embernek becséről kimondani: hogy int- hetek-meg valakit, a3 ki becses előttem, hogy ezt mint csábitót, amazt mint képmutatót kerülje ?4f A3 Szent írás ezt feleli: A3 mi hasznos az építésre , hogy kedves légyen a3 halgatóknak — azt beszéld. ( Eféz. /j.9 29.) Akkor tehát, midőn hihe- ted, hogy a3 te kárhoztatásod/«szerezhet; akkor,midőn hiheted., hogy a3 te Ítéleted3 kimondása kötelesség 5 Js annak elhalgatása kárt okozhatna, akkor szólj! De úgy szólj, hogy az kedves légyen a3 halgatóknak, még akkor is bosszúság és kár-öröm nélkül, a'nélkül hogy abban büszkélkedni akarj.— Ki nem látja a3 szent Írásnak ezen szavaiban a3 szorosan kifejezett határ lineát a3 köteles és tilalmas kárhoz- tatás közt? Érzi is azt kiki mind önnön magán , mind a mások beszéd-módján, ha valamelly kimondott oltsál! ó szó szükséges-é, vagy pedig tsak pajkosság- hól 3s gondatlanságból, vailyon az igazi emberiA' Rág alma z ás.
