Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c

210

szentségtelenitöje, a* te ,jó hírednek bemocskolója, nem rágalmazó-é?

Sokan, aJ kik talám a* köznépnek ezen közönséges bánétól nem egészen tisztáknak érzik magokat , a3 rágalmazásnak kemény nevezete alatt rendesen ezen véteknek aJ legfőbb Js leggonoszabb nemét gondolják : tudnillik a5 gyalázatos megszálló beszédek^ szántszándékos költését , sí9 másokJ jó nevének és nyugalmának rontására czélozó rossz híreknek rossz szívűségbŐl való koholását.

Az emberek örömest csak azt akarnák rágalmazásnak tartani, a* mi valakinek becsülete ellen hireszteltetett - el, de annakutánna annak valósága bé nem bizonyítód ott ; minden utálatos hazugságot, mellyet aJ gyülolség és irigység koholtki; minden nagyítását valamelly kis mocsoknak polgártársunk* gondolkozása és cselekvése módjában; minden igen vakmerő és gonosz lelkű következtetést valamelly botlásból, vagy annak csak színéből is.

De bizony nem csak a* templom-rablót mondhatjuk tolvajnak, a* ki a szent helyet az éjj* tsen- des órájiban feltöri, megfertézteii és elpusztítja; hanem tolvaj az is * aJ ki a* maga felebarátjának vagyonjából eggy legcsekélyebb, Js talám alaniis- nának is kevés dolgot el tulajdonit magának annak akaratja nélkül.

Nem csak az utálatos megszállások* és hírek* koholója az igazi rágalmazó. Nem, hanem az is azj a* ki a* gonosz embernek a* maga fülét és nyelvét szolgálatjába adja, hogy az ártalmas, becsület -rontó hirt szorgalmatosán minden ismerősei közt széllyelhurczolja. Utálatos segédje Ő a* gonosznak, és éppen az a*rágalmazóra nézve, só mi az orgazda a* tolvajra nézve. Mind ketten egyenlő utálatosságé részesei.

A’ Rág alma zás.