Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c
20 Az Isteni Név. kissebbitésére, és azon szent nevekkel való mindennapi vissza élésre, aJ mellyeket soha se kellene kimondani az áhitatosságnak és háládatosságnak szent érzése nélkül. Gyakran az IstenJ vagy JézusJ nevének aJ legcsekélyebb dolgok mellett is szüntelen való emlegetése , csak aJ gondolatok^ néminemű szegénységének tanúbizonysága, midőn valamit kellene beszélni, aJ nélkül hogy hirtelen valami illendőbbet tudna előhozni az ember. Ez sok emberekben, aJ nélkül hogy aJ mellett valami rosszat akarnának, vagy azt helytelenségnek tartanák, annyira szokássá válik, hogy ezen gyalázatos és a* vallásosságra nézve káros szokástól meg nem tudnak többé menekedni, ha csak aJ legszorosabb figyelemmel nincsenek beszédjeikre. Hasonlóképen az Isten5 nevének a^ szitkozódás és esküvés mellett való felvétele, inkább gondolkozás nélkül való szokás és rossz nevelésJ következése, mint eggy gyökerestől megromlott szívnek jele. AJ szitkozódás és esküdözés már átalján fogva is aJ legcsalhatatlanabb tanúbizonysága az érzésJ távollétének mind attól, aJ mi illendő, nemes és helyes; sőt aJ mi több, tanúbizonysága annak , hogy az az ember, aJ ki aJ maga beszédjeit olly mérték felett való,, Js gyakran valósággal Istent káromló erősitésekkel támogatja, eleitől fogva sok hazugságot beszélhetett, és semmi hitelt nem érdemel. Mert aJ kitől mi valóságot szoktunk hallani, annak hitelt adunk, ha aJ maga beszédeit mindenkor szitokkal és esküvéssel nem erősíti is. AJ kinek pedig hazug hire van, aJ kinek nem mindenkor lehet hinni, annak nem is adunk hitelt, ha aJ legborzasztóbb szitkok folynak is nyelvéről, vagy ha az Istent bizonyságéi hívja is , minthogy ismérjük gondolatlan hebehurgyaságait.
