Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c
192 Az élet’ becse az emberekre nézve. nézve, csakugyan nem végczélja az én lételemnek. En az Isten által a3 mennyeiekre hivattattam; az az a3lelki életre 3s olly tökéletességre, a3melly- nek nagyságáról és dicsőségéről én mint ember magamnak itt e3 földön még csak megfogást sem csinálhatok, holott pedig annak homályos érzése lelkemben van. Ez az örök létei, ez az Isteni létei, ez az Istenhez hasonlóvá létei., ez az Istennek, önnön magamnak és az egész világnak tisztán való megismérése, ez a3 szentség a3 véghetet- len szentségben, — ez az a3 czél, a3 melly felé én futok, ez aza3 czél, a3 mellyet az én rendeltetésem, az Istennek mennyei hivatala, nékem élőmbe tett. Az én rendeltetésemet és az Istennek hozzám intézletett hivatalát pedig a3 Jézus Krisztusban , és a3 Jézus Krisztus által ismertein én meg. Mert Ö az, a3 ki világosságot hozott az életnek nagy setétségébe; azért is méltán neveztetik Ö az élet3 világosságának, ü az, a3 ki engemet a3 maga kijelentett igéje által a3 szörnyű eltévelyedésből, a3 lialgatag képzelődésből az Istenhez, az egész világnak és a3 boldogságnak Atyjához felvezéreb Az Isten Istenem lessz nékem, 3s feltalálom Ő benne boldogságomat, ha a3 Jézus3 oktatásait követem, mert Ö, az-az, azo virtusa, a3 valóságos életre vezető út. A3 Jézus3 virtusa pedig, a3 mennyei Atya* akaratjának cselekedése. A3 mennyei Atya3 akaratja pedig az, hogy szeressük Ötét mindenek felett „ és minden felebarátunkat, a3 kivel valami módon öszveköttetésbe jövünk, olly boldoggá igye- kezzük tenni, mint magunkat. Amaz Isteni Tanitónak valóságos tanítványa tehát igen mérsékleti becset tulajdonit e3 mostani léteinek. Nem pazérolja ö a3 maga órájit a3 csi- nosgató asztal mellett eggy hóit testnek szépítésére , a3 mellynek rendeltetése a3 senyvédés; kedves néki a3 jó emberek3 becsülése, a3 nélkül, hogy
