Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c

184

Az élet becse az emberekre nézve.

vés idő múlva igy sóhajtunk: Már eltűnt! A3 mit mi hónapoknak, esztendőknek, örökké valóságoknak nevezünk míg el nem érkezik, szempillanta- toknak mondjuk, midőn elmúlt. A* gyermek az élet ifjúi szakassza után kívánkozik, az ifjú az érettebb férifiúi kort óhajtja. Igen hirtelen eljo pedig mind az ifiúság mind pedig aJ vénség. Bús óhajto- zással tekintenek ekkor vissza az eltűnt időbe, mint valamelly szép álomba; hajok fejérré lett mint a3 hó. Így vala ez ezer meg ezer esztendőktől fogva az emberek között; aJ hajdani kornak minden nemzetségei régen el tűntek; azo hamvok régen szét szóródott. Hasonlók vagyunk ki- vánságinkra, reményeinkre és panaszainkra nézve mi is hozzájok 3s aJ miilyenek vagyunk mi most, ollyanok lesznek aJ mi maradékaink ezer meg ezer esztendők múlva is, mikor mi és a3 mi fami- liájink régen eltűntek, és a3 mi hamvunk a3 szelektől már régen széllyelfúvatott.

A3 halandók ezen balgatag] kívánságának és veszendő jókért való fáradozásának soha sincs vége, holott pedig minden ember olly korán el éri a3 maga végét. Minden száz esztendőben három emberi nemzetséget láthatunk előjönni és elmenni. De mindenik úgy iparkodik, 3s úgy fut fárad aJ aJ világi jók meg szerzéséért, mintha az életnek nem vólna soha vége. Annyi pénzt és jószágot halmaznak T ősz ve , mintha több száz esztendei elélés- rol kellene gondoskodniok; úgy viaskodnak és alkudoznak, mintha örökké kellene uralkodniok; úgy járnak és futnak aJ tisztelet és méltóságok után , mintha már itt e’ földön bírhatnák aJ véghetetlent; úgy vásárlanak és gondoskodnak, czivódnak és építenek , mintha azo házaikat és jószágaikat soha el nem hagynák. JS azonközben aJ sírba mennek és másoknak hagyják fáradságaik5 gyümölcsét; valamint Ők örültek az ö meghólt atyjokfijai örök