Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c

161 és annak boldogságát, 3s békességét fel forgatják. Kicsoda tehát a3 maga egész méltóságában lévő em­ber 5 a3 ki arra teremtetett 5 hogy az Istennek képe legyen? Az a3 Keresztyén-é, a* ki magát min­denkor szoros maga esmerésével visgálja meg, hogy ne hibázzék, és annyira tud minden indula­tain uralkodni, hogy ezen lelki ereje által a3 nagy csoporton félül emelkedik? Igaz, hogy tiszteletre méltó az a3 Bölcs, a3 ki a3 testi gyönyörűség3 ingerlésétől, az indulatok3 bű­bájos hatalmától, a3 nagyra vágyás, hiúság, buja­ság3 3s haragoskodás’ erejétől függetlenül áll; sza­bad ez a3 rabok között 3s Király a3 szolgák között! Tiszteletre méltó Ő; mert semmi külső hatalom se tántorítja Őtet el, semmi szerencse se zavarja meg és semmi szerencsétlenség se tsüggeszti Ötét el — minden szélvészek közt ingadozás nélkül áll; csu­pán Ő hajthat-meg mindent, mivel a3 maga haj­landóságait és szíve indulatait meg tudja zabolázni, hogy azok soha béfolyást nem nyerhetnek az Ő maga elhatározásaira. Csudálkozásra méltóbb Ő., mint az, a3 ki a3 meghódoltatott népek3 segítségé­vel más nemzeteket hatalma alá tud hajtani, de önnön dicsoség-kivánásán nem alkalmatos uralkod­ni; csudálkozásra méltóbb, mint a3 legnagyobbik a3 művészek és tudósok között, a3 kik olly munká­kat alkotnak, a3 mellyeket az emberek a3 világ3 csudáji gyanánt bámúlnak, demindazáltal az Ő tu­lajdon szíveknek állandó békességét és boldogsá­gát meg nem tudják szerezni. De vallyon a3 magán való uralkodás utólsó és legmagasabb lépcsoje-é azon tökélletességnek, a3 mellyre jutnia kell az embernek ? Nem! Ha a3 vólna az, úgy a3 Jézus, a3 világ­nak Isteni Megvilágositója, nem tanított és nem prédikált vólna felségesebbet, minta3 mit már Ő előtte a3 régiségnek sok Bölcsei tanítottak és prédi- III Rész. 11 A Lelek nagysága.

Next

/
Thumbnails
Contents