Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c

Mig tehetségi szokván Isteni dolgokhoz,

Igaz boldogság után Egyedül óhajtoz.

Ekkor örömmel végzi A’ virtus’ nehéz pályáját.

Isten lessz Napja néki,

’S közli vele fény - sugárját.

Tökélletesség pálma, mellyel Kínálja Angyala:

’S elragadtatást zeng - fel Az Istenhez szája.

Hogy nagy és dicső lehess,

Hogy érj örök éltet;

Már itt is Istent kövess,

’S jól használd idődet.

Nagyon is sokszor láttam az embert az o ala- csontsaidban — db mikor láttam azon Méltóságának , mellyel mint ember bir , leg felsőbb pontján ?

Igen is gyakran láttam Ötét, miképen élt testi *s állati módon, csak azon gondolkozván, hogy munkája által kenyerét megszerezze, vagy valamivel több birtoka legyen, mint aJ szomszédjának, vagy szebb ruhákkal ékesgethesse magát, mint más; láttam Ötét miként határozódott útdíjára egész öröme áz ö maga felöl való kevély képzelődéseiben, vagy az Ö ínyének aJ vendégségek és dobzódások mellett való csiklándoztatá- sában, vagy hogy némelly más embereknek parancsolhatott; láttam, miképen gondolkozott szakadatlanul az ö testi állapotjának jávitásán, maga szívének jobbításával pedig, mintha ez éppen melleslegvaló dolog volna, legkissebbet sem gondolt; láttam egyedül aJ maga eszét pallérozni , csupán isméreteket gyűjteni ^ Js ügyességeket

A Lélek nagysága. 159