Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c
de azonban magamtól és az enyémektől sem vonhatok-meg minden Örömöket es gyönyörűségeket. Jó tehát, de ha te gyönyörűségednek eggy részót ezen köz inségJ napjaiban magadtól megvonnád, és azzal eggy szegény háznépet feltarthatnál, 3s aJ koldus bottól megmenthetnél: nem de nem azt mondja-é lelki isméreted, hogy eggy igazi Keresztyén tettet cselekedtél? Eggy másik azt mondja: En megbocsátok ellenségemnek; tudom, hogy Ö rosszúl beszéli felőlem , mindenütt igyekszik engem elnyomni és kissebbiteni, Js ártalmamra lenne, valahol csak lehetne. En megbocsátok neki; de senki se kívánja, hogy nyájaskodva hozzá tolódjam, hogy magamat feláldozzam olly emberért, aJ ki csak csiífolkodna, ha látná, mint leszek én semmivé. — Jó tehát, igaz hogy valóban okossággal kell és lehet magadat ellenségedre nézve viselned; de ád-é ez néked just arra, hogy Ő ellene titkos át- kozódásokra fakadj? Ad-é ez neked just Örömre, midőn Ő rajta valami kedvetlen történet esik, hogy ekképen szólj: Megérdemlette azt miattam! Ad é just arra, hogy semmit se cselekedjél, ha rajtad állana, hogy neki az Ő tudta nélkül is hasznot tehess? Oh bújj - el, gyarló ember, és ne büszkélkedjél vallásoddal, hiteddel, könyörgéseiddel , 5s aJ JézusJ érdemében és igazságában való reményeiddel — te nem vagy az Ő követője, nem vagy Keresztyén, és semmi részed sincsen ö benne. Legtöbbször meg szokták pedig az emberek csalni magokat akkor, midőn valamelly kötelességeknek véghez vitelét az alatt aJ szin alatt mulatják-el, hogy ö rajtok más kötelességek is vágynak. Ezen szavakkal eggyik virtust mintegy gyilkosává teszik aJ másiknak, és valójában az Ő önnszereteteknek nyújtanak kedves áldozatot. A kötelességek’ öszveütkozése. 107
