Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c

102

nemesebb, a3 Legszentebb Te hozzád legközelebb áll; olly örökké valóságé, mellyre Te engem felszenteltél, még minekelötte itt e3 földön születtem, és a3 mellyel való tökéletes élésre én magamat a3 Krisztus bölcsesége által előre készítettem.

Ez a3 bölcseség kormányozza tehát szívemet, mert Te tőled jő az! Te jelentetted azt ki a3 Jézus szája által, Te jelentetted-ki minden emberi ész által minden halandóknak.

Igaz, hogy külömbkülömbféle csalódások közt járok itt e3 földön; igaz, hogy gyakran a3 tévelygést valóságnak, a3 gonoszt jónak., az alávalót ÍÖ dolognak tartom. Ah, melly gyarló sokszor az ember3 lelke! Ah., midőn az én kivánságim leghevesebbekké válnak, midőn óhajtásom valamerre leghatalmasabban hajt — akkor magamba fogok szállani, 3s magamtól ezt kérdeni: Hova töreke- del olly tűzzel? Tedd elébe minden egyébnek lelked3 csendes nyugalmát. Semmi boldogság se nagyobb ennél; ezt soha el ne veszesd, még a’ legragyogóbb arrért se ! — Akkor , akkor fogom a3 külső szint a3 valóságtól elválasztani, és megtanulok boldogabb s megelégedettebb lenni.

Isten adjad nékem a’ Te erődet, adjad nékem a* te áldásodat! Amen.

A* külső szín es valóság.