Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b
yf Cselekedetek es hit. 07 nünket a3 virtusban megtartson. Ollyankor erős támaszra van az erotelen halandónak szüksége, hogy el ne essék, és olly bűnnek prédájává ne legyen, a3 mellyet annakutánna híjába bán-meg. 'S ez a3 támasz, ez az oltalmazó a3 kísértet* ere- ie ellen az o hite. Midőn az o okossága meglió- elöl, ez megmenti meg otet. Midiin ugyan én a3 jót teszem, nem azért kell azt tennem, hogy érte jutalmat várjak a3 földön vagy mennyen — eggy illy gondolkozás mód nem virtus volna, hanem csak haszon keresés; azt is jól tudom, hogy én minden igaz cselekedeteimmel is az Isten előtt csak ugyan mindenkor bűnös vagyok, és azzal semmit sem érdemlettem: de mind- azáltal utoljára még a* virtusra való kedvet is elveszteném , ha az Istenben és az örökké valóságban való hit fel nem tartana engemet. Mert ha Isten nem volna, és halhatatlanság nem várakozna reám: úgy minden áldozatok, mellyeket lelkem/ tökéletesítésére teszek, minden szenvedések, mellyeket a3 virtusért magamra veszek, balgatagságok volnának. Ha csak e3 rövid élet időre születtem volna, jobban tenném, ha arról gondoskodnám, hogy itt e3 földön olly kellemetesen töl- tsem kevés napjaimat 3 a3 mint csak lehetne. Minek ékesíteném lelkemet virtusokkal, ha az szint úgy mint a3 test, a3 sírban elsenyvedne? Annakokáért olly világossá válik előttem, mint a3 nap, midőn a3 Jézus ezt mondja: „A3 ki én bennem hiszen, az boldog lessz !— Ah, érzem , hogy e3 hit nélkül nincs megnyugovás , nincs vigasztalás, nincs békesség, nincs remény, és ból- dogság. Azért szerzetté nékiink a3 Jézus a3 legnagyobb jót, az idvességet, hogy bennünket a3 maga örök országába bévigyen. Minden jó cselekedetek, még eggy Angyalnak tettei is csupán magokban illy vigaságra nem emelhetnek minket. fi Rész. 7
