Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b
76 dicsőségének kölcsönözött ragyogó fénye között meginti Ötét az Ő szíve: te por vagy, teljes vagy bűnökkel, és néméllyik jobbágyaid közziil kegyesebb j nemesebb, 3s Istennek tetszöbb, mint te. — Könyörög az eleven ifjú, midőn a3 mulatságok3 lármájából az éjjnek magányosságára és tsendes- ségére által megyen. Látja Ő az ifjúi világnak virágai között a’jövő esztendőknek elő tolakodó szélvészes fellegeit, és reszket önnön erejének bizonytalan vólta miatt. Erősen ragaszkodik az Istenhez ; nem ismér hívebb barátot, jóságosabb Atyát, 3s hatalmasabb óltalmazót. — Könyörög a3 vér szom- júhozó katona, a3 ki estve véres fegyverein alszik-el. Nem ezek a3 fegyverek, hanemaJgondviselés oltalmazza Ötét: telyesíti Ő rettenetes hivatalát;még eggy pillantat, 3s az Ő vérző hóit teste más halottak közt heverhet. — Könyörög az anya kedves gyermekei között; az Isten adta néki az életnek ezen örömét, az Isten el is veheti azt; de áldott légyen Ő előtte az Úrnak neve. — Könyörög elkésodött bánkódással az elfajúlt ember aJ kínos beteg-ágyon. Az óra mutató ezt mondja néki: ez az élet nem örökké valóság: a3 tükörben pedig^ eggy kísérletet lát, melly Ö hozzá hasonlít. Éppen olly irtózva borzad Ö vissza életének balgatag hiábavaló eltöltésétől, mint a3 melly gúnyolva mosolyogta az előtt a3 tiszta Keresztyének istenes életét. •— Könyörög a3 búsongó özvegy drága férjének koporsójánál , a3 világ puszta már néki-; el- veszté Ö legnagyobb javát, de megmaradt még néki az Isten, és eggy boldog reménység, a' melly nem hal-el a3 sírban. — Könjörög az ember szerető Bölcs, midőn jó tettei után kisétáltt, hogy a3 szép természet3 látásából új erőt merítsen, és a3 teremtés3 pompájától meghatva, a3 megille- todés3 könnyei gördülnek ki szemeiből. Csak eggy ember áll megilletodés nélkül, mintha kő szív volna mejjében, és fennyen moJ^öny urges9 ereje.
