Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b

ti Atyátok tudja, micsoda néktek szükséges mi- nekelötte kérnétek? — És még is ajánlotta a* könyörgést! *s még is ezt mondotta: Kérjétek, és megadatik tinéktek: keressétek és megtaláljátok; zörgessetek, és megnyittatik néktek. Mert minden kérő megnyeri azt, a* mit kér, és a* kereső megtalálja a* mit keres, és a zörgetonek megnyittatik. Mert kicsoda ti közztiletek az az ember, a* ki az Ő fijának követ adjon, ha Ő tőle kenyeret kér ? és ha halat kér, vallyon kigyót ád -é néki? Ha azért ti gonoszok lévén j a ti íijaitoknak tudtok jó ajándékokat adni, mennyivel inkább a ti mennyei Atyátok ád jókat azoknak, a* kik Ő tőle kérik? Mát. 7, 7 — íi.

Azért azonban épen nem hiszem azt, hogy áz én könyörgésem csudát tegyen, és természet felett való dolgokat hozzon elő. Sok rendkivülvalót okoz az valóban, de a* rendkívül való is természetes , és még a* természetes is csudálatos mi reánk nézve: mert kicsoda foghatja azt meg? — Hasonlóul nem hiszem könyörgésemnek eggyszerre való meg- halgattatásait is. Gyakran megesik ugyan az, gvak- ran pedig csak későre, de mindenkor a* legjobb és legalkalmatosabb időben, a* mellynek meghatározására én magam elegendő belátással nem bírok. Azért is a* Mindentudó Isten* akaratjára hagyom azt, és várakozom teljes bizodalommal. De osztán nem könyörgök gyermeki makacsággal , mintha nekem eggyáltaljában semmi egyéb hasznos nem lehetne, hanem csak az, a* mit én kérek. Melly esztelenség, hogy az emberi belátás az Isteni belátást felül akarná múlni! Mindazál- tal örömest kinyilatkoztatom néki legtitkosabb óhajtásaimat. Az embernek olly jól esik, ha a* maga szívét eggy Atya előtt kiöntheti. De ha osztán ezek a* kívánságok nem mindenkor teljesednek is besőt, ha gyakran azoknak ellenkezőjök áll-elo

66 sf KonyÖrgesnek az emberi történetekre 's a’ t.