Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b

Te valál Istenem nékem ,

Ha elhagytanak mások;

Még most is Te vagy Istenem ,

Ha liarczomban lankadok.

Könyörgök, és adsz bölcseséget,

Jobb lettekre tehetséget,

’S a’ hol mások elesnek ,

Én gyozedelmet veszek.

.A hajdani világban nagy tisztelet vala a’ népek között azok eránt , a’ kik bölcseség és lelki nagyság által minden mások felett kitündöklöttenek. Az Ö tanácsok, melly ritkán csalt; az Ö intéseik, m^llyek csak nem mindenkor beteljesedtek ; az Ö megtartózkodások,olt a" hol magokat szint úgy mint mások mindenvigaságnak neki ereszthették volna; megvetések az eránt, a" mi után a" közönséges emberek a" legnagyobb kívánsággal szoktak törekedni ; csendes magokba szállások ^ midőn minden a" boldogság" részegségében úszkált; az Ő vidám kedvek, midőn kiki elcsüggedt: mind ez valami földfeletti valóságot látszatott nékiek hirdetni. Azt hitték felölök, hogy Ők az Istennel közvetetlen «ggybeköttetésben vágynak, hogy az Isten mindenkor azt jelenti-ki Őnékiek , a" mi legjobb.

Midőn Mózes el mént a" hegyek" magányosságába j hogy azoknak tetojin beszéljen a" Jehová- val, borzadó tisztelettel nézett a" nép Ö utánna. Midőn az Izrael’ seregei a" nagyobb számú ellen harczoltak, és tudták, hogy Mózes könyörög a" Jehovához, bizonyosok voltak gyözedelmek felől. Ezen Zsidók és Pogányok közt uralkodó vélekedésnek , hogy az ö Bölcseik az Istennel társalkodnak íontos következései voltak minden dolgokra nézve. Azért tartattak utóbb még a" Papok is mindnyájan szentebb személyeknek, mivel csak nekik vala megengedve a" templomnak belső szent helyére való bemenetel.

jf Könyörgésnek az emberi történetekre ’s a’ t. 63