Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b

507

dögön, mellyet a5 maga barlangja körül öszvehal- mazott? Úgy élt Ő mint állat, Js úgy hóit-meg mint állat. Ez az Istentelennek egész gyozedel- meí JS vallyon irígyeljem-é Ötét ezen dilsoségé- ért, mellyel utál az én nemesebb lelkem ? Azt nem tehetném, ü elvette a3 maga részét. Minden ember úgy arat, aJ mint vetett. Az Ö sokszorosan magasztalt hóit teste aJ sirban senyved; melly hamar elenyészik eggy húsz vagy negyven esztendei álom! De azután — mi lett az Ö leikéből? Micsoda kincseket gyújtott Ö a3 maga halhatatlan valójának a' halhatatlanságra? Irígyeljem-é annak aJ boldogtalannak ditsoségét, aJ ki az örökkévalóságra nézve eggy elfojtott, Js elromlott vetéssé lett, és a" ki semmi aJ lelkek5 országában , aJ mellyhez jobb részénél fogva tartozik?

Vagy pedig megütközzem é az IstenJ igazságában, hogy az aJ bűnösnek mindent szerencsésen meg engedett véghez vinni ? mivelhogy ö az életnek rövid idejében aJ tnaga kívánságait gonoszság által elégíti-ki? — 3s higyjem é, hogy az IstenJ igazságának büntető fegyvere már itt alatt sem érte Ötét?

Nem, az Istennek bölcs végezéseit imádom én mint Keresztyén, mikor azok előttem homályosok is. Hogy itélheti-meg a3 neveletlen, tapasztalatlan gyermek, aJ kinek még tapasztalásra és oktatásra van szüksége, aJ szülék^ bölcs sinórmértékeit, aJ kik néha nem ok nélkül büntetetlen hagyják aJ gonosz gyermekJ vétségeit ?

Megbotránkozzam az Isten3 igazságában, minthogy a3 bűnös az Ö földitörekedésének gyümölcseit háboritás nélkül megnyeri? Nem, 3s ha szinte az Istenségnek büntető fegyvere nem találja is láthatóképen az én szemeim előtt Ötét: de jaj, találta a3 mindazáltal Ötét! Az istentelen maga itéli-meg magát! Megölte ö magában aJ jobb részt^ elmellozte

A’ bűnösnek gy Ö z e de lme.