Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b
503 testbe, az emberi testbe, az emberi lelket is, mint valamelly minden tökéletességre alkalmatos csirát, mellj örök léteire, és virágzásra választatott. De aJ mi lelkűnknek szabad önnmunkásságra való 'te- hetsege is van. Ez által kell nekiaJ tökéletességre kifejtodzni. Ha aJ lélek azzal felhágj, úgj elfojtja Ötét az aJ föld, aJ melljbe kivettetett'vala. Tökéletlen és csekélj marad , Js rosszabb lessz mint akkor volt, mikor Ötét mint az örökkévalóságra való csirát, az Isteni kéz elvetette. AJ léleknek legfőbb tökéletesűlése, aJ bennünk lévő halhatatlan résznek legnagyobb ereje és tehetsége tehát a virtusnak ez élj a. hl mi örökkévaló bennünk, az csak az Örökkévalóért; aJ mi lelki aJ lelkiért él. Azért mondá aJ Krisztus : Gyűj- tsetek magatoknak kincset mennyországban, holott sem aJ rosda, sem aJ molj meg nem emésztik. Mát. 6, 2 0. Es igy tehát aJ bennem lakozó örökkévaló lélekért vagyok én virtusos, nem azon általam lel— kesittelett töredékenj, múlandó por-részért, mel- Ijet én holt testemnek nevezek és aJ halálJ órájában levetek. Igj tehát azért vagjok én virtusos, hogy már itt eJ földi borítékban is, Js még inkább aJ jövendő, tökélesesebb életben, erősebb, szen- tebb, és felségesebb lélek legyek, de nem vagjok azért, hogy Ínyemet finomabb étkekkel enyhítsem* szememet aJ nagyobb tisztelettételeken legeltessem, fülemet édesebb hizelkedésekkel eltöltessem, vagy testemet drágább köntösökkel fedezzem, vagypom- pásabb palotákba lakozzam. A'5 mi az én földi jól lételemet előmozdíthatja, aJ mi az én virtusomnak munkássági körét a' földön szélesebbitheti, arra az okosságJ tehetségét adta nékem az Isten, valamint azt illy szükségre kissebb vagy nagyobb mértékben minden egyéb állatnak is adta. De ennek az okosságnak mindenkor a3 viryf bűnösnek gy Ö z e de íme.
