Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b

498

XL1V.

A bűnösnek gy ö z edel me.

Luk. 16, 19-31.

Miért tennék gonoszt Önként,

# Mivel a’ büntetések

Késnek távol fergetegként,

’S itt nem mindég büntetnek?

Igaz maradsz Te oh Isten!

Szolgád hát megemlékezzen,

Hogy rettegjen a’ bűntől.

Uram! légyen e’ félelem Bennem , ha kívánság csal.

Mig el nem rosszabbul lelkem Vak megátalkodással.

Látod Te ditso székedben,

’S koronát adsz jövendőben Jutalmul a’ virtusnak.

.Dobzódik — az Istenről elfelejtkezett ember ! — dobzódik azon örömökben, mellyeket más meg- csalattakJ keserűségén vásárlóit; gúnyolja az ártatlanságot; a3 virtust tisztességes esztelenségnek, a3 vallást a3 vaknép3 vezetékjének nevezi; csúfos nevetéssel néz-le azokra, a3 kik Ö hozzá jó Angyalokként közelítenek és ötét intik; állandó torsok - igazságok nélkül, hűség nélkül való szíveket választ a3 magáénak barátivá, és diadalmaskodó tekintettel néz-körül a3 maga dicsőségének teto- jéröl , 3s azt kérdi: Valtyon van - é Isten ?

Kár-örömmel dobzódik Ö a3 maga vétkeinek ragadományokból, mint a3 büntetlen farkas a3 széllyel tépett báránynak véréből; senki sem mé- részli Ötét megháboritani. Sokkal hatalmasabb Ö, hogy sem mint az Igaznak fenyíto tekintetétől féljen; sokkal álnokabb, hogy sem mint a3 gonosz-