Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b
196 csületét, *s mint jársz alattomos utakon azoknak kegyelmek után., a5 kiket valódi érdemeid által részedre meg nem nyerhetsz ; mint űzöl te titkon paráznaságot, oh buja, Js mint szomjúhozol csábítás után; mint készitesz te, oh bosszúállást kivánó, gyáva fortéllyal veszélyt aJ te ellenségednek, aJ melly elébb vagy utóbb ismét reád fog visszahárúl- ni; mint szeretsz te, oh fösvény, könyörögni és böjtölni, jóltévoséget és könyörűletességet prédikálni, de szép szin alatt özvegyeket és árvákat nem szégyenlesz nyomorgatni; mint szeretsz te, oh ke- vély! dicsekedni és ragyogni, mig azonban aJ legszükségesebb dolgoknak hijjokkal vagy, és magadat , Js talám hozzád tartozójidat is hiúságod által szegénységbe taszítod? ki szerethetne, ki bizhatna hozzád ? A‘5 pedig közönséges dolog aJ világban , hogy azt, aJ ki valaha mint képmutató, kétséges színben jelent-meg, még sokkal rosszabbnak tartják, mint [a minémü valósággal. Következésképen aJ kétszeres büntetést szenved. Még akkor sem hisznek neki, mikor hitelt érdemel; azokat aJ tulajdonságokat is, aJ mellyek valósággal dicséretre méltók, nem igaziaknak, hanem mesterkézetteknek tartják benne, mivel nem tudják, mennyire terjed az ö mestersége aJ másokJ vakitásában. Ott is ravaszságot és gonosz szándékot tesznek-fel felőle , aJ hol teljes valódisággal jámbor czélja volna, és az Ö jóról való való teljes meggyőződéséből esett cselekedeteinek eggy vagy más tisztátalan rossz czélt tulajdonítanak. Illyen aJ képmutatónak sorsa, illyen az ö élete ! Azt reményű Ö, hogy eszességgel mindent meggyőz; de bizony aJ világ és aJ környülállások hatalmasabbak Ö nálánál és erőt vesznek ö rajta. Utoljára Ö aJ legrútabbúl megcsalattatott, és csak az Ő magaviseletének keserű következéseiből ismeri-meg, hogy oktalanul cselekedett. A’ képmutatónak elet e.
