Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b

mélkedés* órájiban, mivel o legjobban ismeri önnön magát.

Csak az ö másokat felyül múló eszességében való bizakodása, mellyel az emberekkel bánik, sJ mellyel aJ maga hibájit elfedezi, vagy olly tulajdonságokat és virtusokat ragyogtat, aJ mellyek valósággal nem az övéi, csak ez aJ bizakodás tartja Ötét fel, és biztatja hamis személyének el játszására. Ritkán Ítéli Ö az embereket az Ö szíveknek oldaláról, hanem csak az Ö értelmek .» ’’s éles látások szerént; valamint a* szemfényvesztő játékos, a* kinek tekintete elvesz, ha valakinek elég éles látása van az Ö mesterségeinek felfedezésekre. Annakokáért Ö mindenkor néminémű ellenséges helyheztetés- ben áll aJ világra nézve, leskelödve, lialgatódz- va, részszerént hogy magát el ne árulja, réssze- rént hogy fortélyait folytassa. Az Ö egész élete eggy semmiért való örökös munkálkodás. O ezen erőlködések , fortélyok , hizelkedések , Ígéretek, színes cselekedetek, valótlanságok nélkül is, vagy a" melly neveket még az Ö előadásainak szövevénye viselhet, boldog lett volna, és valóságos belső érdem által aJ maga czélját végtére elérte volna, még pedig nagyobb bizonyossággal. De másként választott Ö, és gondot, nyughatat- lanságot, kedvetlenségeket, megszégyenüléseket , és önnön maga előtt való utálatot választott.

Mert akármit cselekedjék is az ember, mihelyt ö eggyszer, ha bár csak kicsinységekben is, megszűnik igaz szívű lenni: azon pillantattól fogva, aJ midőn állorczát vesz magára, örökös munkásságban lessz , hogy ezt az állorczát el ne veszítse. Most már arra törekszik, hogy szavainak , tekinteteinek, mozdulatainak Urok és Mesterek legyen; faggatni és kérdezni fogja emlékező tehetségét, hogy sohol önnön magával valami gyanús ellentmondásban ne essék, és még is utóijára meg nem

492 A* Ke pm ut at ónak élete.