Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b

476

XL1I.

Vallyon a mi virtusunk függ é az időtől és a tartomány5 szokásitól.

Ján. 5, 41. 42.

* Kit nem Istennek, ’s tisztének Hu szeretete viszen A’ jóra, kegyességének Hijába ne örvendjen.

Ha kevélység, szokás, haszon,

’S gyáva szív hajtja jóra :

Oh még csak számot se tartson Jó tette jutalmára ! „

Azért virtus’ színe ’s neve Engem' meg ne csaljanak!

Néz Isten , nem csak tettinkre,

Hanem, honnan származnak.

Csak akkor örvendezhetem Én , Uram , kegyelmedben ,

Ha szeretlek, és jó tettem Épül szeretetemen.

Sok Keresztjének közt igen zavaros képzeletek uralkodnak annak becse és valósága eránt, aJ mit virtusnak neveznek. Résszerént eggjes , Js az eggybefüggésböl kiszakasztott szent Irásbéli helyeknek félre értések vagy tévelygő és visszafordult magyarázások által csábittattak Ók arra, résszerént szokás, hallomás , vagy természeti vizeszü- ség által.

Némellyek azt mondják és állítják: „Becsületesen cselekedni, használni mindennek aJ magáét megadni aJ legjobb vallás. Minden egyéb ezenkívül mellék dolog, és akármennyit papoljanak is bár