Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b

Megtanulok magamon uralkodni , ’S a’ kísértő büntetőiem távoztatni, Hogy naponként érzékenységeimen Több erőm légyen. jVtondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki akar engemet követni, tagadja-meg magát, és minden napon végye-íél az Ö keresztét, és kövessen enge­met. Luk. g . 2 3. Bizonyára azok aJ kegyes megilletodések, aJ mellyek minket az áhitatosságnak, megbánásnak vagy nagy és fontos történeteknek órajiban meg­indítanak, éppen nem megvetésre való dolgok. Na­gyobb erőt adnak azok lelkűnknek, és aJ jóra va­ló hajlandóságot és kedvet előmozdítják bennünk. De mindazáltal az Isteni dolgokban szintúgy nem kell aJ szívJ érzéseinek engednünk az urasá- got, valamint aJ világi dolgokban. Mert aJ ki a’ maga erköltsiségeit csak azokra akarja támaszta­ni, az eggy könnyen eltörő pálczát választott tá­maszul. Magok aJ mi érzéseink nem annyira aJ lé­leknek erejétől, mint aJ testnek tulajdon minémü- ségétol függenek. JS melly könnyen változhatik ez! Melly változó mindennap aJ mi kedvünk! A’ ki igen ingerelhető, és eleven érzésekre haj­landó, úgy hogy azokat néminéműképen hosszú ideig tartóvá tudja tenni magára nézve, könnyen azon veszélybe esik, hogy az emberekről és az élet környülállásairól való ítéleteiben igen iélsze- ges legyen; mindent, valaki nem úgy érez, mint ö, érzéketlennek és hidegnek tartson, és gonoszabb­nak, mint aJ micsodás. Mennél tovább engedi az ember ezt az uralko­dást aJ maga érzéseinek, mennél tovább Ítél csu­pán azokból, Js él csupán azokban: annál hami­sabb erányt vesz az Ő világról való Ítélete. Végtére éppen olly igen szenved az alatt az értelem és az 3o * yf Keresztyen a maga torsok igazság, 's a’tv 467

Next

/
Thumbnails
Contents