Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b

den eggyes dolognak az egésszel való legtisztább öszve eggyezése uralkodik. Az Isten^ teremtetségé- ben minden egyesség.

Azért is valamig ezek aJ teremtett dolgok fel- állanak, valamig aJ természetnek ezen hatalmas törvényei uralkodnak, Js valamig az emberi okosság maga valóságát el nem veszti, mind addig változhatatlan erőben fel kell állani az IstenJ igéjének. Vagy hol van az aJ halandó, a ki minden megfogásokat felforgathatna, minden bélátásokat semmivé tehetne, Js aJ ki aJ halandókJ okosságát kábasággá változtathatná? — Hol van az, aJ ki erőtlen kezével aJ természet^ rendjét felbonthatná, és aJ teremtett dolgok^ köteleit széllyel téphetné? — — Nem, mennél több aJ tapasztalás , mennél több a^ tudomány, s a megvilágosodás, annál több fényt és erősséget nyer a JézusJ vallása, Js annál messzebb terjeszti az aJ maga boldogító befolyását aJ világra.

Sokkal inkább megeggyez az az emberi nemzetnek minden fentebb nemii szükségeivel, hogy sem mint valaha aJ világról eltűnhetnék. Valamint aJ halandóknak a5 belső megelégedés, tökéletesség és boldogság után való kívánságok Js óhaj- tozások, valamint az emberi nemzetnek aJ megju- talmazás és az örökkévalóság felől való reménységek , úgy aJ JézusJ tudománya, Js az IstenJ igéje is mind örökké megmarad!

Am csúfolódjanak még imitt amott kevély csa- latkozásokban aJ gúnyolók, ám kételkedjenek aJ kételkedők : hijába való az Ö fáradozások. Az ő tusakodások túl hág az emberi természetnek ha- tár-lineájin, és éppen az által ismét semmivé válik* Majd vissza dűlnek Ők ájúltan a csendes, reménnyel teljes, vigasztaló hitnek karjai közzé, és lemondanak vad álmodozásaikról, mellyeket a

452 Az Isten Igéjének örökkévalósága.