Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b
De az Isten ember Jézus, világos tekintettel belátott földi alacsonyságának mélységéből az ezer esztendeji jövendőnek homályaiba. A3 mit akkor semmi halandó a3 földön álmodni sem mert, Ö azt teljes bizonyossággal tudta. Előre megmondd Ö a3 maga félénk tanítványinak: Midőn semmi Jéru- zsálem, semmi templom és Zsidó országos nép nem lessz is többé, az én tudományom még akkor is fel fog állani, és a3 közönséges enyészetből, a3 minden népek* villongásából diadalmaskodva és tündökölve felemelkedni. Igen is, azt mondá Ö, az ég és a* f öld elmúlnak, de az én beszédim semmiképen el nem múlnak! Luk, 21 , 33. Ekkor bátran követék Ötét az övéi, hittel ragaszkodván az Ö felséges Ígéreteihez. — Előre megmondd ö nékiek az Ö nyomorúságokat és gya- lázatjokat, megjelenté nékiek, hogy gyülolsége- sek lesznek minden népek előtt az Ö nevéért, 3s hogy megölettetnek (Mát.24,9 )• Mindazáltal ez nem rendítette-meg az Ö bátorságokat. Elszánva követék Tanitójokat. Mert hiszen a* legszebb Ígéretet is köz- lötte Ö azokkal, hogy: A3 ki mind végig hiv marad, azidvezül! De mint vala az Ö állapotjok, midőn az Isteni Prófétát karjaik közzül kiszakíttatni, és a3 leggyalázatosabb 3s legkínosabb halál3 nemére hurczoltat- ni látták! — Magára nézve is előre megmondá ugyanő ezen rettenetes sorsot — meg kelle neki a3 világ3 Idvezitojének halálával halni. Hogy a3 Zsidóság kegyelmet találjon, és a3 Mózes3 törvénye bételjék, neki kellett az utolsó és legdrágább áldozatnak lenni, melly magát a3 világért, és annak bűneiért általadá. — Mint érezék Ők magokat., midőn Tanitójokat a3 sírból újra feltámadni és magok között járni látták, most ennél, majd amannál megjelenve, akkor pedig eggyszerre eltűnni, 3s az égi lakhelyekbe sietni, a3 honnan az ö lelke szárma446 Az Isten Igéjének örökkévalósága.
