Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b

443

gyenek, engemet Te hozzád felemeljenek, és tökéletességemhez közelebb vigyenek. Nem Őket hallom én, nenij a3 Jézust hallom Ő bellolök; nem az Ö szavok az, a3 melly az én füleimbe hangzik, nem, a Te szavad az, a3 melly behat az én szívem3 mélyébe.

Oh! vajha soha se szöllana a3 hozzám hijjá- ba! Vajha mindenkor nemesebb, virtusosabb, hibáktól üresebb szívvel térhetnék vissza a3 Te Igéd3 visgálásából! Arra akarok igyekezni, 3s töreked- ni. Ah! oh minden áldások3 forrása, adj gyümölcsöző erőt! Amen.

XXXIX.

Az Isten Igéjének örökkévalósága.

Luk. 21, 33.

Elébb elmúlik világ’ alkotmánya,

Isten! mint a’ Te Szent Igéd’ világa:

Munkás lessz örökké annak áldása Lelkek javára.

Még állott a3 pompás Jéruzsálem az Ö csudáit dicsőségében; még ragyogott régi pompájában a3 templom’ szentsége , és Izráel oda vándorlott mesz- sze tájékokról, engesztelő és égő áldozatokat nyújtani a3 Jehovának; még békeség és nyugalom uralkodott az egész Zsidó Országban — kigondolta volna a3 nagy, világ szerte hires Városnak enyészetét, kicsoda a3 széles Napkeléten lévő minden szent helyek között a3 legpompásabbnak semmivé tételét, kicsoda eggy oily nemzetnek felbomlását és semmivé léteiét, melly hajdan az Ő Királyai alatt olly nagy Országokat birt és megrendített ?

Az Isten' Igéjének örökkévalósága.