Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b

nálkozva vállat vonit. Itt eggy elszánt bátor férj- fiú az Ö nemes érzéseinek felgerjedésekben nyilván pártjára áll aJ jó ügynek; bátran szóll és cselekszik érette; nem fél semmi áldozatoktól, meggyőzi az akadályokat. De *— ki hinné? — kevés idő múlva ez aJ férjfiü egészen más. Nem a3 buzgósága szűnt-meg neki azon dolog eránt * aJ mit az előtt jónak mondott: nem, hanem ártalmasnak mondja azt, és újra egész tehetségéből az ellen munkálkodik. — Itt van eggy házi atya, a ki megijedve az Ő értékének lassanként való alább szállásán , állhatatoson felteszi magában ezen sajnos időkben ^ hogy minden halogatás és kíméllés nélkül szorosabb határok közzé vonja magát. Minden felesleg valónak, aJ ruhákban , eledelekben, házi eszközökben és mulatságokban lévő minden kikerülhető költségnek el kell esni. Eggy- nehány hétig, Js hónapig hiv marad aJ hasznos feltételhez ; egynéhány hetek Js hónapok múlva pedig ismét vissza tért házába aJ régi feslettség, melly Őtet és az övéit észrevehetetlenül szegénységre vezeti. — Itt van eggy Keresztyén által— 'járva annak érzésétől, aJ mi helyes, és Istennek tetsző. Felfogadja, hogy jobb, erkölcsibb életet kezd. El akarja nyomni indulatit, le akarja tenni nyilván való hibájit, és titkos bűneit. Az elhatározás erősen áll. Meddig?— Ah! rövid idő múlva aJ legjobb feltétel ismét el van felejtve, és aJ gyarló ember vigasztalja magát az Ő rosszaságán, aJ mint tudja és akarja.

Ez az emberek gondolkozás módjában való áll— hatatlanság éppen olly nagy veszedelmet okoz, mint maga aJ nyilván való gonoszság. Mert az illy állhatatlanságnak folyvást való tapasztalásai utoljára minden emberiségben és virtusban való hitet lerontanak, minden szót kétségessé, minden állítást gyanússá tesznek, és végtére a jó lelkű

Az állhatatos gondolkozás mád es ingadozás. 409