Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b

504

boldogító és felemelő dolog a3 vidám kedv aJ kísértet ellen való liarcznak kiállása után. Valóban többe kerül önnön magunkat meggyőzni, mint idegen fegyverek által eggy egész világot. De nagyobb a* nyereség is. AJ világhódítónak borostyánjai elszáradnak az Ö sírja felett; 3s az Ö rend-czímerei és koronáji nem kísérik otet aJ koporsón túl. Nem viszen o semmit aJ maga szegény személyén kívül az örökké valóságba.

AJ Keresztyén, aJ főbb rendű Keresztyén, a ki aJ maga Isteni rendeltetéséről megemlékezvén, nem az állati kívánságoknak, hanem a' maga legfelségesebb czéljának élt, már aJföldön is Angyal, s aJ testiségnek erős meggyőzője lévén, megnemesülve mégyen-által aJ dicsoségJ országába; Js méltó a* felsőbb léptsdkre, és nagyobb állapotra az Istennek mindenségiben. A^ halál nem veheti-el Ö tőle az d gazdagságát. Csak magát viszi Ö az örökkévalóságra ; de nemesiiltebben és istenesültebben. Elhervadhatatlan koronák intenek Ö néki.

Örök életnek hervadhatatlan koronáji, ti után- natok légyen intézve az én egész pályám! Életnek hervadhatatlan koronáji, melíy szegények és csekélyek ti mellettetek azok aJ drágaságok , méllyék emberi kezektől készíttetvén, ékességei aJ hiú halandóknak, egynéhány pillantatokig, mellyek emberi életnek neveztetnek.

Te nyerted azokat, oh Jézus, én Isteni Útmutatóm! Te szerzetted-meg azokat aJ Te életednek tökéletes szentsége által. AJ te tetted légyen az én példám, melly szerént aJ kísértot elutasítottad aJkí- sértésJ órájában. — Nem aJ teszi aJ mi valóságos nagyságunkat, aJ mi valódi dicsőségünket, Js az örökkévalóságra megmaradandó becsünket, hogy mik vagyunk és mit érünk aJföldön — nem, hanem hogy" miképen vagyunk.

A’ kísértés ér á j a.