Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b

292 mazó gonoszt. Ez a3 valóságos bűn meg bá­nás, ez a’ Krisztusi érzés és aJ tiszta Isteni szere­tetnek gyümölcse. Nem böjtben, nem könyörgésben , nem az Ek- klésiaiszertartásokJ Js vallásbéli tzeremóniák pon­tos és szoros megtartásában áll valamelly go­noszért való elégtétel, mellyet tudva vagy tudat­lanái okozunk: hanem abban, hogy megtérjünk, és jót cselekedjünk. Nem aJ mi bélátásaink' hatá­rozottságából származnak az Isten és az emberiség ellen való bűnök, hanem aJ szívből. Mert, ágymond Jézus (Mát. i5, 19.), aJ szív­ből jonek-ki aJ gonosz gondolatok, gyilkosságok, paráznaságok, tisztátalanságok, lopások, hamis ta- náságok, rágalmazások. Menj-el, aJ hol gondolod hogy valamelly igaz­ságtalanságot cselekedtél, ha szinte tudatlanságból is, menj-el, és tedd jóvá azt. így a5 te lelked ismét mennyei békeségnek lessz részessévé, mellyet meg­szentel a’te Jézusodnak ama vigasztaló szava: Né­ked is megbocsáttattak a te büneid\ SJ ha ekképpen cselekszel és cselekedtél, ágy örömmel tekints-fel aJ te Megváltódra, aJ ki né­ked idvességet Ígért, Js aJ ki aJ bűnösöket magához fogadja; örömmel tekints-fel aJ te mennyei Atyád­ra , a* ki olly örömest könyörül az Ő gyermekein, ha azok ismét vissza térnek az Ö Szent akaratjához. Ha bár aJ te bűneid számtalanok is, mint aJ tenger3 fövenye: nem tudod-é, kicsiny hitű, hogy a’men­nyei AtyaJ könyörületessége még véghetetlenül nagyobb? — Úgy vagyon, aAnitaz IstenJ kegyel­me néked megbocsátott, az örökre el van felejtve. Megismered te vétkes létedet, de ismerd-meg az Istennek véghetetlen szeretetét és atyai indáíatját is. Nem örök nyomoráságra teremtett Ö tégedet, hanem, hogy boldoggá légy. Eredj, fedezd-el aJ aJ te elmált életednek bűneit aJ szeretetnek, sze­sí Bűn es t uda ti ans á g.

Next

/
Thumbnails
Contents