Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b
26 A % A hi tat o $ $ ág. indulatok. AJ ki az Istennel gyakrabban társalko- dik, azáltal maga is Istenibbé, 3s felséges emberré lészen. Annak kedvetlenségére van a3 hijány osság3 érzése, az igazságtalanság3 látása. A3 magasabb érzet a3 szokás által néminémüképen állandóbbá és uralkodóbbá lészen Ö benne. Bizonyos szentséget önt az az Ö érzéseibe, a3 melly mindené gondolat játj érzését és cselekedetét megnemesíti. Valamit Ö észre vészén, mond és kiván: mind az szeretettel , szelidséggel és jósággal fog történni, és eggy szép léleknek bélyegét fogja viselni. Kicsoda állhat könyörgésekben vagy kegyes elmélkedésekben az Isten előtt, 3s ki szállhat-le úgy szólván a3 legfőbb valóság3 thrónusától, hogy alacsonyságot szeressen vagy cselekedjék ? így válik a3 Keresztyénre nézve néminémú tekintetben az egész élet eggy nagy áhitatossággá — illyen vala a3Te életed Istenember, 3s világ3 Megváltója, Jézus Krisztus. Minden te munkálkodásod a3 por3 fijai között a3 legtisztább léleknek szent fel- emelkedése, 3s a3 te gondolkozásod a3 lelkek3 Atyjáról mindenkor szent elragadtatás vélt — mert a3 mennyei Atyát, mint Te ? meg annyi meg dicsöülések vaOh én Istenem és minden világoknak Istene, Láthatatlan, felséges Valóság, Eggy és Minden, és még is nékem Atyám! Tégedet a3 Jézus által, 3s a3 Te csudáid3 fénye által mind szorosabban *s dicsőbben ismérni, és magamat isméreteim szélesedésében mind inkább megszentelni, — magamat az én lelkemnek Te veled én Istenemmel való eggyesülésében hozzád mennél hasonlóbbá tenni — ah, ez az én óhajtásom, iparkodásom, ez az én életemnek rendeltetése. — Megszeghetném-é ezt valaha? Semmiképen nem. A3 Te nagyságodnak tekintete a3 mennyet és főidet bámúlással és tiszah! ki ismerte úgy A3 te könyörgéseid Iának. .
