Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b
18 imádókiól, hanem könyörögtek a3 többi Zsidókkal a* templomokban es Zsinagógákban. Nem az; aJ fő dolog, hogy ki5 társaságában könyörög az; ember, vagy micsoda külső illendőséggel könyörög? hanem hogy miképen és micsoda szívvel könyörög? Külsőképpen kegyes szinnel sokat könyörögni, az Isten5 nevét minden alkalmatossággal! ajakain pengetni , sokszor egészen illetlen alkalmatosságokkal is; aJ Mindenüttjelenvaló Isten eránt való tiszteletből minden ártatlan gyönyörködésektől megtartózkodni; a5 test külső sanyargatásában és tisztes maga tartásban gyönny őrködni, holott pedig a3 mellett aJ szív gyakran irigységgel, haraggal , vagy más nemű indúlatokkaí van tele : ez nem áhitatosság, hanem hamis buzgőság. Nem aJ fegyver és aJ tábori ének, hanem a bátorság teszi a5 valóságos vitézt. Nem mindenek, a kik ezt mondják nékem: Uram, Uram! mennek bé a5 mennyországba, azt mondá aJ Jézus. Még kevésbé egyeznek meg a5 Jézus Krisztus leikével azok a5 borzasztó szenteskedések, mellyek által az emberek, hogy magokat egészen az Istennek adhassák, más embereket elkerülnek; pusztaságokban és magányosságban élnek; azoemberi társaságnak tartozó kötelességeiket elmulasztják, mellyek re az Isten5 fijaőket olly szorosan intette és hathatósan serkentette; az Ő testeket sanyargatásokkal kínozzák, ezt a5 testet, mellynek, a5 mint azt az Isten* beszéde nevezi, az Isten5 szentségének 5g templomának kellene lenni; böjtölés, ostorozás és minden világi örömöktől való lemondás által az Ő tes“-f ti és lelki erejeket gyengítik, mellyet nékik aJ mennyei Atya ügy adott, mint olly tálentomot, mellyel az emberiség5 javára kereskedjenek, mint olly világosságot, mellyet véka aláné rejtsenek.- Ez nem vallásosság, hanem annak semmivé tétele az Isten5 akaratjával való ellenkezés által. Nem Az Áhitcitos 8 á g.