Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b
örökké hív erántad ! Ö nem fog elhagyni tégedet !íC Es világosság lészen környülötted. Az Istent látni ! — Meg fogod Ötét látni ! Eggyesittetvén Ö vele a Jézus által ^ aJ te lelked mindenütt találkozni fog aJ Mindenütt jelenvalóval. Ki fogja Ö magát szivedben nyilatkoztatni , midőn buzgósággal teljes könyörgésedben le borulsz Ő előtte, vagy pedig valamelly szerencsétlen atyádfijának megszabaditására mégy. így látta ötét aJ Jézus , midőn aJ Getsemánéban sírt, midőn még aJ keresztfán haldokolva is aJ világJ idvességéért könyörgött, és midőn, győzedelmeskedve aJ halálon és síron, az elbámúlt világnak újonnan megjelent. Kegyes, tökéletes Keresztyén! meg fogod te az Istent látni, midőn aJ te beesett haldokló szemed nem fog többé aJvilágra reá ismérni; mennyország fog felnyílni te előtted, midőn a setét föld mint eggy álom eltűnik szemeid elöl. Az Isteni rész akkor fog először egészen felszabadulni benned, mikor az, aJ mi benned halandó, por gyanánt ösz- ve fog omlani. Akkor, oh akkor, én halhatatlan lelkem, midőn a3 te szebb születési órád fog ütni, melly aJ földön halálnak , az égben pedig felébredésnek neveztetik, — akkor meg fogod látni az Istent! Meg foglak , oh még most láthatatlan Atyám ! látni Tégedet, aJ Te kibeszélhetetlen felséges voltodban , nagyságodban és szeretetedben, és csak akkor fog az én ki elégittetett óhajtásom örömeimben kialudni. Meg foglak Tégedet látni, ah, méltóvá fogok tétetni, hogy Tégedet világosabban lássalak , midőn a’ földiektől elszakasztva, mint tiszta lélek , aJ lelki világgal egyesülök , és viszsza térek valóságos hazámba, aJ honnan származtam. Mert Te tőled származom én, Mindenható, véghetetlen jóságú Isten; az örökké valóságé kebeléből hívtad 12 Ay tiszta szivü ember meglátja az Istent.
