Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 1. (Buda, 1828) - 10.413a

21

nem mint oily gyermekek, kik mindennap az 6 alyjok körül vannak.

Azon Isteni tisztelet által, mellyet O neki a3 mi alyánkfijainak kerületében, vagy a3 magányosságban nyújtunk-be, mindenkor erősebbeknek , jobbaknak 3s minden jóra elszántabbaknak érezzük magunkat; nemesebben cselekszünk; több boldogságot készítünk mind magunknak, mind másoknak, és érezzük a3 házi békeség3 mennyországát. Nagyobb gondal kerüljük azon illetlenségeket, mel- lyek könnyen megtörténnek azon,, a3 ki ritkán gondolkozik arról, hogy a3 fo Szentségü Isten elibe számadásra álljon. AJ Szemrehányás nélkül való lelki isméret kimondhatatlan vidámságot áraszt a’ nyugodt elmére. Vigabban él az ember az élettel, mivelhogy tisztábban él azzal.

Igen is, Istenem! Atyám! Mindenem! igen is, érzem azt a3 boldogságot, hogy előtted idegen nem vagyok ; méltatlan volnék csak eggy napon is az életre, a mellyen rólad meg nem emlékezném. Nem csak a3 templomban könyörgött a3 Te fijad, a3 Jézus Krisztus , hanem az Ö Kedveseinek hajlékokban, 3s a3 magányos Getsemánéban is könyörgött ö. Én is tisztellek tehát Téged, mint Te gyermeked, az én hajlékomban is, a3 magányos mezon is, 3s távol az én hazámtól is. A3 Te mindenült jelenléted templommá teszi az én szobámat. Itt is imádhatlak én Tégedet lélekben és valóságban.

A3 kegyes érzés előtt minden szenté válik; 3s a’ hol Te vagy, el kell ott tűnni a3 szentségte- lennek. Te én nálam lakozol: hogy ne uralkodna tehát a3 Te boldog békeséged az én hajlékomban? Megfertéztethetném-é bűnökkel azt a3 csendes kamarát, mellyben Te néked gyakran mély buzgó- sággal esedeztem? Atkozódbatnám-é azon a3 helyen, a3 hol könyörögtem? szóllhatnék-é csaA’ házi dhitatassdg.