Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 1. (Buda, 1828) - 10.413a

4

Igen is, Uramisten, eddig segítségül v öli dl énnekem; ezentúl is segítségem lészesz énnekem. Imé , teljes hizodalommal függeszteni reád szemeimet. Mint a3 gyenge gyermek teljes szeretettel és belső bizakodással ragaszkodik attyának és annyának kezéhez, úgy ragaszkodom én Te hozzád. Követni fogom a3 Te szent íijadnak, az én Megválté Jézus Krisztusomnak tanításait, mert a3 Te beszédedet hozta Ö mi hozzánk; és azután csendes megnyugovással fogom várni azt a’ sorsot j mellvet nékem és az enyéimnek a3 jövő esztendőben készítettél.

Bízom énTe benned, azért is nem vetemedem kérésre Te előtted. Egyedül Te tudod, mi légyen nékem és az enyéimnek hasznos, azért is megadod és elhozod reánk, a’ mi nekünk javunkra szolgálhat.

Igaz, oh mindentudó Istenem! hogy némelly forró, belső óhajtás emelinti szívemet, némelly apró csendes óhajtás, mellyet szinte senkinek sem akarnék felfedezni, hogy félre ne ismértessem; némelly óhajtás , mellyet fennszóval és könnyekkel kívánnék kikiáltani; ah, ha ez bételjesednék ! Oh Isten! Te tudod azt; én meg nem nevezhetem előtted; — ah, az lenne legfőbb boldogságom.

Nem, nem! mit mondottam? Avagy bölcsebi) vagyok-é én az örök bölcseségnél ? Tudhatom-é én előre, mi lessz az én boldogságom, a3 ki csak azt. sem tudom, mi fog történni a3 legközelebbi napokban? Nem, nem, tökélletes bölcseségü szerető Atyám, úgy rebegem én ki Te előtted óhajtásaimat, mint eggy tudatlan gyermek ; de Te csak azokat fogod végre teljesedésre vinni, a3 mellyek nekem valóban hasznosak lehetnek. A3 Te atyai kezeidbe ajánlom magamat, és mind azokat, valakik enyémek, mind azokat, valakik kedvesek és drágák az én szívemnek. Tiéid vagyunk mi; csak Te — Te vagy a3 mi Istenünk!

Új esztendei elmélkedés.