Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 1. (Buda, 1828) - 10.413a
I. Új esztendei Elmélkedés. Filipp. 4. 4— 7. frányán elhúlltak az elfolyt esztendőben! A’ halál élvévé szívem’ kedveseit, Én pedig még élek ’s vagyok friss erőben, 'S érzem a’ léteinek újult Örömeit. Isten! ki sorsomat bölcsen kormányozod , Ki vagyok én ? hogy Te engem megtartottal, Eltemet csudásan hogy megoltalmazod, ’S felőlem atyai módon gondoskodtál. Semmi vagyok én; — Te Minden vagy mindenben ! Méltatlanul laktam én a’ Te földeden. Ali! azt a’ mi elmúlt, fedezd-el éltemben: ’S vezér!j jövendőre igaz ösvényeden, lm’ ez új esztendőt — Teneked szentelem , ’S mindent Reád nézve fogok cselekedni ; Csupán csak a’ Jónak magvát hintegetem , ’S csak nemes tettektől fogok lelkesedni. Akármiilyen légy, oh nem ismert esztendő: Isten vigyáz én rám ’s szerelmeseimre. Vallyon veszélyt hoz-é reám a’ Jövendő? ’S bánat borúland - é búsan egeimre ? — Vagy jobb csillagzatok reám súgárzanak ? ’S a’ szerencsés eset várásom’ haladja ? Mindeggyj engemet a’ gondok nem bántanak; A’ mi jó , az Isten énnékem megadja. \ alami különös innepi dolog van reánk nézve minden új esztendőnek kezdetében. Úgy szólván ollyan innepnap ez* mellyet mi csendes reményeinknek Js legtitkosabb óhajtásainknak szenté-
