Koszta József: A keresztény vallástudomány kátechizmusa (Brassó, 1846) - 10.400

89

ben is. Ap. cs. 2, 42—47, Ábrahdm é* 1lóth 1 Mo’s. 13, 1—42. Jo séf, 1 Mo’s. 45, 24.

Atyáin! melly méltatlan vélnék Sok túré kegyelmedre, Hogyha készen nem hajolnék A’ te szent ösvényedre, Boszuállás szivemen, Átok, szitok nyelvemen, Ne legyen, sőt békés legyek,’S megbántdmmal is jól tegyek.— J\óta. Mint a’ szép hives patakra. —

193., Hogy tanúsítunk háládatosságat?

A’ jó keresztény el nem feledkezik a’ vele közlött jótéteményről, sót inkább háláda- tos szeretettel jutalmazza-meg az ő jóltévójé- nek a’ jó téteményt jóval, szolgálati készséggel magát eránta elkötelezve érezvén.

1 Thess. 5, 18. Minden dolgokban hálákat adjatok ; mert ez az Istennek akaratja a’ Krisztus Jézus által ti hozzátok. Példab. 17, 15. A’ ki megigazítja a’ bűnöst, és kárhoztatja az igazat j utálatos az urnák egyaránt mind a’ kettő.

Kölcsönös igazság’ törvénye Kíván hálá- datosságot, Ha más önként jótéteménye Által mutat hozzám jóságat: Természetem kivetkezném Ha nem érezném Vett jót édességét, ’S annak becsességét, A’ ki gyakori irgalmasságát. — Nóta. Isten, ki a’ szivet vizsgálja.—

194., Mind ezen kötelességeinknek ’s tiszteinknek tellyesitésén kívül, mire kötelez még minket a’ szentirás főleg ?

A* szentirás arra kötelez még minket főleg, hogy embertársainkért az Istenhez imádkozzunk is.

1 Tim. 2, 1. Intelek azért mindeneknek előtte, hogy legyenek könyörgések, kérések, imádkozások minden emberekért.

Minden felebarátunkért, Könyürgünk, nem csak magunkért, Add-meg, Atyánk, mindenek-